Tisztelt olvasók!
Ezzel az írással azoknak szeretnék kedvezni, akik a természetet illetve ezen belül a horgászattal kapcsolatos dolgokat szeretik, vagy netalán azt mûvelik is.
A mi kis falunk olyan horgászterületen fekszik, amit mások joggal irigyelhetnek. A Tisza a településtõl öt perc alatt elérhetõ, és ha már a Tiszánál vagyunk, itt van Magyarország egyik leggyorsabb folyója is, ez pedig a Sajó. Kicsit messzebb, de nem elérhetetlen távolságra folyik a Nyugati fõcsatorna a maga nádfalával. Azt hiszem, hogy elég lehetõség van a horgászatra még azoknak is, akik esetleg csak egy vagy két órát tudnak rászánni erre a kellemes idõtöltésre, és nincs annál nagyobb öröm, mint a magunk fogta zsákmányt ízletesen elkészíteni. A mostani kis kitekintésben az aktuális zsákmányhalak a süllõ, kõsüllõ, balin, csuka, és talán a legizgalmasabb halunk a kecsege horgászatával szeretném önöket egy kicsit lázba hozni.
A felsorolt halak ilyenkor elég aktívak mivel most szedik magukra azt a megfelelõ zsírréteget, amivel a telet át tudják vészelni. Kezdem a sort azzal a hallal, amit a rendes horgászember csak tûpárnának becéz, ez nem más mint a balin. Ez a hal, ha kint vagyunk a vízen, már messzirõl fecseg a hollétérõl, mivel a vízfelszín közelében vadászik a kis küszökre. De ne higgye a lázas horgász, hogy ez könnyûvé teszi a hal zsákmányolását, mert igaz, hogy bandában vadászik, de ha egyet elejt az ember, utána jobb ha másfelé néz, mert a banda már máshol rabol. Leginkább mû csalikkal lehet a szákba csalogatni õket. Ez a halfaj borzasztóan szálkás, viszont az ízét a tiszai halászlébõl ki nem hagynám.
A kõsüllõ nagyon finom hal, a rendes süllõtõl a mérete és a mintája alapján lehet megkülönböztetni, mivel õ csíkos és nincs kapó foga. Ez a hal a mély vizek és a langók lakója, ha egyet fogtunk, akkor több is van az adott helyen. Csalija nagy csokor trágyagiliszta, kis méretû küsz vagy halszelet.
A csuka az a halfajunk, ami nem válogat sem az élõhelyében sem pedig a zsákmányában, akár hal akár béka. Fogtam már olyan csukát is, aminek a gyomrában egér volt, tehát igazi ragadozó (útonálló) ez a halunk. Télen is horgászható, mivel télen is táplálkozik. Õkegyelmét nagyméretû élõ hallal vagy mû csalival is becserkészhetjük.
A halak egyik királya a süllõ, ami nem a sportos halak közé tartozik, inkább a kifogott példány kulináris értéke miatt királyi. A mostani õszi idõ indítja be igazán. A hal felépítése lehetõvé teszi, hogy a sötét beállta után is táplálkozzon, és ezt meg is teszi, tehát jobb, ha késõ délután szürkületben horgászunk rá. Csalizni rá is lehet mû csalival illetve élõ hallal. Mivel a süllõ adottsága a szûk garat, érdemes olyan csalihalat választani, ami hosszú és lehetõleg lapos. Van olyan idõszak is, amikor az élõhalat föl sem veszi, ilyenkor megfelelõen preparált csalihalat, illetve mûcsalit érdemes használni. Élõhelyét tekintve a süllõt olyan helyeken érdemes keresni, ahol a terület akadós, bokros vagy a víz olyan mély, hogy a hidegülõ víz mélysége kishal csapatokat rejt.
A kecsege a tokfélék közé tartozik, kimondottan fenéklakó hal, ahol az iszapban élõ lárvákat, bogarakat és más iszaplakókat fogyaszt. Leginkább kedvelt csemegéje a kérész, amit régi öreg horgászok annak idején bagerral kerestek, de sajnos a mai törvények ezt már szigorúan tiltják. Így marad az a lehetõség , hogy gilisztával próbáljuk meg a szákunkba csalogatni, és ha már ott van, azt igazán sokféleképpen lehet elkészíteni (pl. káposztásan, faparázson pirosra sütve).
Ha egy kicsit is sikerült meghozni valakinek a kedvét a felsorolt halak horgászatával kapcsolatban, ne habozzon, szakítson egy kis idõt és álljon meg a vízparton ebben a rohanó világban. Az õsz egy igazán színes évszak, ami önmagában is gyönyörû.
Kellemes és eredményes horgászatot kívánok!
Kovács Attila