Tisztelt olvasók!
Amikor ezeket a sorokat írom, sajnos el kell köszönni a nyártól, ami ha jó belegondolunk elég szokatlan volt. Amikor meleg volt, akkor bele lehetett gebedni. Van egy halász cimborám, a minap beszélgettünk arról, hogy ez az augusztusi nagy kánikula nem normális, én csak visszakérdeztem hogy miért, az évbõl eddig eltelt idõben normális idõ volt? Megegyeztünk abban, hogy nem.
Szóval szeptember az elmúlás hava, amikor is már vissza lehet nézni az ez évi horgászeredményeket, hisz a jó felén már túl vagyunk. Ha azt a horgászt kérdezem magamon belül, aki keszegezik, pontyozik ,az azt mondja hogy nagyon rossz év az idei, de ha azt a másik felem kérdezik aki vadászik, minden bokor háta mögött leselkedõ rabló halra, az viszont azt mondja, hogy ehhez fogható év nem volt mostanában. Ez a fajta horgászat, aki próbálta tudja, hogy megtelíti az embert adrenalinnal, mivel a vízen bármelyik bokor vagy kis tartás adhat halat. És ha ad, mint ebben az évben, akkor bõven ad. Hogy ne csak rébuszokban beszéljek, ebben az évben a Sajón csónakból szép lassú ereszkedés mellett pergetve nagyon szép balinokat lehetett fogni. Lehetett tesztelni a különbözõ mû csalikat, a drága vagy még drágább és olykor a legolcsóbb és semmitmondó csalik közül az utóbbiak voltak a nyerõk.
Ez az év úgy indult, hogy a folyópart megszakadt, folytatódott a nagy áradással, következet a vihar, és a jól ismert Sajó úgy megváltozott, hogy rá sem lehet ismerni. Eddig is remek horgász víz volt, de amivé vált, az viszont lenyûgözõ, persze csak horgász szemmel. Mert hogy a viharok nem hiányoztak, de a mederbe bele szakadó hatalmas fák képezte haltartó hely az viszont nagyon tetszik. Ezt a horgászvizet nem igen filmezik, pedig szerintem amit mutogatnak a televízióban attól ez sem marad alul. Hogy a fentieket egy kicsit megcáfoljam, már amit a pontyozásról írtam, szóval a napokban valami fergeteges módon elkezdet zabálni a fent említett jószág, aki egy kicsit is etet, a hal ráhúzódik és az ott levõ csalit könnyen felveszi. Tehát még nincs minden veszve, igaz ebben nekem idõ hiányában sajnos még nem volt részem. De talán mégis csak lesz egy kicsi.
Még vissza kanyarodnék az õszhöz, eddig is pergettünk de most kezdõdik az igazi szezonja, mivel az ilyen hideg idõ és lehûlések egyre jobban összeterelik a kis halakat és tudvalevõ ahol a táplálék ott a hal, a rabló, és hogy melyik rablóra gondolok természetesen még szóba jöhet a nagybajuszú harcsa is, de jellemzõen a csukára és a sülõre . Már említettem, hogy ezekre a halakra ha mû csalival horgászunk, nem mindiga legdrágább mû csalik a jók, ott vannak a gumiból készült hal imitátorok is,és ha az emberfia bemegy egy horgászboltba annyi formában, színben, méretben válogathat, hogy a lélegzete eláll és ráadásul olcsón. Fogósságuk vetekszik a wobblerekéval ám sokoldalúságuk nem annyira egyértelmû. Használatuk gyakorlatilag a fenéken, vagy a fenék közeli vízrétegekben történõ horgászatra korlátozódik. Tehát horgászok irány a Tisza és görbüljön a bot!
És egy kis tréfa a végére:
- Ide figyelj! - mondja a nagy hal a kicsinek. Ez itt a horog. Nehogy eszedbe jusson bekapni!
- Miért? - kérdi a kis hal.
- Két okból is. Az elsõ az, hogy ha horogra akadsz, kihúznak a vízbõl, feldarabolnak, lisztbe mártanak, majd serpenyõben megsütnek, aztán salátával megesznek.
- Jaj, Isten mentsen meg ettõl! Igazán nagyon hálás vagyok neked, hogy megmentetted az életemet... És mi a másik ok?
- A másik ok, hogy téged én akarlak megenni...
Horgászok beszélgetnek:
- Tudjátok ki volt minden idõk legirigylésre méltóbb horgásza?
- Noé apánk. Mert neki csak le kellett ülnie a bárkája végébe, és annyit horgászhatott, amennyit akart.
- Te csak azt gondolod - szállt vele vitába egyik társa. Hiszen összesen két gilisztája volt.
Kovács Attila