Tisztelt olvasók!
Többekkel beszélgetve érdeklõdtek, hogy most õsszel hol érdemes horgászni és mire. Nos, én mindenkit arra biztatok, ha horgászik ne csak a pontyot keresse, ha lehet kóstoljon bele más békés vagy rabló halak horgászatába is. Igaz, hogy a Tisza most remek ponty állománnyal rendelkezik, de emellett sok olyan hal van, amit méltatlanul hanyagolunk.
Hogy mik ezek? Békés halak közül szeretném kiemelni a nálunk elég nagy számban található márnát, most õsszel megfelelõ csalizással izgalmas horgászatban lehet részünk. Elérkeztünk ahhoz az idõhöz amikor eredményesen lehet kecsegére vadászni. Ez a két említett hal szinte megegyezõ élõhelyeken fordul elõ, mind a két hal nagyon szereti a kérész lárvát, igaz ez védett és horgász szempontból tiltott, de ezt eltekintve a csalik is megegyeznek, élõ csalival eredményesek lehetünk.
Na és a nagy kérdés hogy hol? Az idei nagy partcsúszás elõtt viszonylag könnyen megtalálhatók voltak, fent a magasfeszültség fölött a 494 fkm-rel szemben az úgynevezett kéményseprõ helye, a 493 fkm alatt (Becski szõlõnél) illetve a gátõr háznál a kövezésen a 492 fkm felett egy kicsivel, ezeken a helyeken megfelelõ nagyságú kérész lárva telepek voltak találhatók. Most az a helyzet hogy újra keresni kell azokat a helyeket, ahol ezek az állatkák megtalálhatók. Ha ezeket sikerük megtalálnunk az elkövetkezõ hetek izgalmas horgászatot ígérnek.
A következõ kérdéskör a csali és felszerelés. A legelterjedtebb módszer a kecsegehorgászatban a fenekezés, amely lehet végólmos oldalelõkés szerelék, illetve csúszó ólmos szerelék. Úszós szerelékre ritkán kap, inkább csak akkor amikor a horgot a fenék felett úsztatjuk. A legelterjedtebb csali a vörös trágyagiliszta és a csonti (csont kukac), de innen a halakat étrendjükben eltérnek. Mivel a márna mindenevõ hal, tetszés szerint választhatjuk meg a csalinak szánt táplálékot. Csalizhatunk sajttal, máléval, kukoricával, lótetûvel, halszelettel, döglött egérrel, állati vérrel, különféle nyüvekkel, fekete tücsökkel, gyümölccsel, de még sorolni lehetne, hogy teljes legyen a márna étlapja.
A következõ pont a felszerelés, ebben ismételten hasonlít a két hal. A bot 2,40 - 2,70 m hosszú 25 - 50 g dobósúlyú legyen, mindenképpen érzékeny spiccû, de ugyanakkor gerinces legyen, a kapás megfelelõ érzékelése, illetve a bevágás erõssége miatt. Az orsó középkategóriájú, megfelelõ fékrendszerrel ellátott kell, hogy legyen. A zsinór vastagsága ne haladja meg a 30-as méretet. A horgok közül a hosszúszárú vékonyhúsúak a legmegfelelõbbek, érdemes alkalmazni a karbon horgokat, mivel ezeknek a hegyét tûhegyesre élezik. Az ólom erõs sodrásban való horgászatnál kanál formájú, csendesebb limányos vízrészeken lapos lesarkított tégla alakú legyen.
Na és mikor horgászunk? Örökérvényû szabályt nem lehet felállítani, ahol a kecsege nagyszámban fordul elõ, ott a nap bármely szakában számíthatunk kapására. A legtöbb kecsegét azonban az esti, illetve az éjszakai órák adhatják. Az évszak tekintetében a kérészrepülés elején számíthatunk a legnagyobb érdeklõdésre, ilyenkor a kecsege szinte meg van bolondulva, állandó mozgásban van, szinte minden állati eredetû csalival fogható. Az õszi idõszak is kedvezõ, ilyenkor a nagyja kaphat a horogra, télen a legmélyebb részekre vonulnak a nyugalmi idõszak végéig.
És egy pici humor:
A vizimentõ tanfolyamon az elsõ óra elején az elõadó szigorúan a hallgatók szemébe néz, majd azt mondja:
- Hölgyeim és uraim! Egy dolgot jegyezzenek meg: ez a mûfaj nem olyan, mint a sporthorgászat. Itt nem kell a kicsiket visszadobni!
Két horgász beszélget:
- Te Józsi! A pontyon kívül fogtál ma már mást is?
- Hát hogyne, egy jókora csukát.
- És mekkorát?
- Negyvenhatosat, de gyorsan vissza is dobtam, mert az én lábam csak negyvenegyes!
Kovács Attila