Tisztelt olvasók!
A múltkori számban még azon keseregtem, hogy milyen messze van még az az idõ, amikor elkezdõdik a horgászszezon. Kérem itt van, elkezdõdött. A Tisza igazán szõke vízzel nyitotta a szezont. Igaz, magas vízállással, de nagyon sokat sejtetõen.
A vízre helyezett csónakkal a mi körzetünket bejárva láthatjuk, hogy hatalmas változások történtek a mederben is, és a partvonalban is, mint a téli számban írtam, a temetõlejárónál mekkora partleszakadás van. Az a partszakadás teljesen fel a dobi határig megtalálható, hol kisebb hol pedig hatalmas méretekben. Van olyan part szakasz, ahol ölesnyi fákkal együtt becsúszott a mederbe és a fa állva maradt. Van olyan hely is, ahol a fa elborult, és szinte a meder feléig beér, itt megtörik a víz, a kidobó részen hatalmas sodrással a langóban pedig szinte áll a víz. Mikor ezeket megláttam bíztam benne, hogy az így létrejött haltartó helyek igazán jó zsákmányt adnak.
Eljött a lehetõség, hogy kipróbáljam, aki próbálta már a féderezést annak csak annyit mondok, hogy egy délután harminc kiló fél kiló körüli bagolykeszeget sikerült zsákmányolni. Mondhatnánk, hogy egyszer volt Budán kutyavásár, de ezt még kétszer sikerült megismételnem, igaz nem olyan hosszú horgász idõvel, de tíz- tíz kilót sikerült fogni. Mondhatjuk hogy hát igen igen, de ez csak keszeg, de amikor a cikket írom ezekben a napokban itt a mi szakaszunkon nagyon szép harcsákat fogtak a horgásztársak. Igaz, ennek a tábornak én még nem vagyok a tagja. De a Tiszán az esti órákban már nem lehet igazán jó helyet találni, mert mindenütt horgász ül. Tehát más is várja az ö nagy harcsáját. Mindenkit arra biztatok, hogy aki teheti, szenteljen rá egy kis idõt mert ilyenkor ejtik a legtöbb harcsát.
Ha valaki eltervezi, hogy lejön a vízre, én azt tanácsolom, hogy elõször felszerelés nélkül menjen le szétnézni, mert ahol tavaly horgász hely volt, az nem biztos, hogy most is az. Találkoztam olyan horgásszal a vízen, aki a bagolykeszeget már nem tekinti zsákmánynak, mert a pontyot favorizálja, szerintem amit a víz ad, azt kell elfogadni, mert lehet úgy elindulni a vízre, hogy na ma én csak ilyen halat fogok, az igazán nagy pofára esés ilyenkor szokott lenni. Tehát ha lemegyünk a vízre, próbáljunk nem csak egyféle horgászmódszerrel készülni, és ha az egyik nem megy, ki kell próbálni a másikat harmadikat stb. mert ezek a kísérletezgetések hozzák általában a legszebb halakat. Tehát itt a tavasz, horgászok ki a vízpartra! Hol van már az a csendes erdõ, ami ez elõtt egy hónappal volt, olyan madár szólókat lehet hallani, hogy az ember lélegzete eláll. Ha másért nem hát már ezért megéri kimenni egy kicsit, szétnézni és én mindenkit erre biztatok.
A végén egy kis humor:
Egy sovány horgász bosszankodik, mert a tõle néhány méterre ülõ dagi sorra fogja a halakat, neki pedig még kapása sincs. Kérdezi tõle, hogy milyen csalival horgászik.
- Gilisztával. Itt van három doboz, mindegyikben más-más fajta. Tudja, van egy elektromos szerkentyûm, azzal szedem õket.
- Nem adná kölcsön holnapig?
- Dehogynem, szívesen. Ezt a két drótot kell bedugni a földbe, ezt a kart pedig megtekerni. Minél gyorsabban forgatja, annál erõsebb áramot bocsát a földbe, és a giliszták elõjönnek.
Másnap a dagi megint "aprítja" a halakat, amikor jön a kölcsönkérõ. Egyik lábára sántít, karja felkötve, fején turbán és a szeme alatt nagy kék foltok.
- Mi az? Mi történt magával?
- Képzelje. Elmentem reggel korán gilisztát szedni. Tekerem a kart, szépen jönnek fel a giliszták, tekerem gyorsabban, jönnek fel a nagy kövér esõgiliszták, majd még gyorsabban tekerem...
- Na és?
- Szépen jöttek fel a bányászok, és jól elvertek.
Kovács Attila