Tisztelt olvasók!
Az elmúlt hetek igen hektikus idõjárást produkáltak, igen sok esõvel és alacsony hõmérséklettel. Igaz volt nagyon szép, igazi tavaszi idõ is. Akárhogy is, csak tavasz van, és ha kimegy az ember a Tisza partra, egybõl szembetûnik a múlt hónaphoz képest. Mert míg a múlt hónapban csend honolt a fák között, most megszámlálhatatlan énekes madár nótáját lehet hallani.
Tehát külsõségben már tavasz, de a víz hõmérséklete még nem igazán emelkedik. Két hete kint sikerült tölteni egy gyönyörû napot a Sajó partján, akkor már magas volt a víz de tiszta. A hajnali órákban már mutatta a víz, hogy valami készül, mivel a víz szélein a langókban halak ficánkoltak.
A ficánkolásnak az ivás volt a magyarázata. Kétfajta keszeg kezdett ívni. A két keszegfajta: a fûzfakeszeg, (cigánykeszeg) és karika keszeg. A halászok ezeket a halakat nem sokra tarják, szinte eladhatatlan, mivel a fûzfakeszeg az olyan lapos és vékony hogy ennél kevesebb húst és ilyen sok szálkát nem sok hal tud produkálni.
Ahogy melegedett az idõ egyre hangosabbak lettek a felszínen. Sikerült egy olyan langót kifogni, ami homokpad is volt és beindult a horgászat izgalma. Tovább tartott a csalit feltenni, mint a kapásra várni. Nem igazán keszeg kapás volt a jellemzõ, hanem inkább a mohóság. Erre a napra nem a minõség, hanem a mennyiség volt a jellemzõ. Aznap az engedélyezett mennyiséget sikerült megfogni.
Ez a nap egy gyönyörû élményt tartogatott még, mivel a csónak takarásban volt, a Sajón lefelé egy vidra család érkezett, éktelen játékot mûvelve. Ilyen közel ilyen vad vidrákat még nem sikerült megfigyelni. Egész hosszan maradtak, a vége az lett, hogy az egyik nagyobb állat átjött az én oldalamra és csak akkor vett észre, amikor már csak méterek voltak a csónak és közte. Amikor észrevett, hangos fujtatással adott hangot nemtetszésének.
A következõ napra igazán rákészültem, hogy na most igazi horgásznap lesz. De ez nem így történt, a madarak nagyon édesen csicseregtek a fán, de azon kívül nem sok történt. Hát szóval ilyen a horgász szerencse. A halak elutasítása arra sarkalt, hogy nézzek szét, már ha így jártam. A Sajó kiöntésére kihajóztam, a halak ott tanyáztak másfél-két méteres vízben, hatalmas halak mozogtak, amikor a csendben mozgó csónakot felfedezték, mint a torpedó hasították kifelé a vizet. Élmény ez is, igaz a szákba nem lehet belerakni.
Egy kicsit a várható történésekrõl: Rövidesen kezdõdik a harcsa nász, ami nem semmi, ha ki tudja fogni az ember. A ponty, a dévér ívása várható, ha a víz hõmérséklet megfelelõ lesz. Most már arra biztatom az ébredezõ horgászokat, hogy horgokat a vízbe!! Ha nem is a Tiszán de legalább a Királyéren meg kell próbálni. A kikotrott területeken etetésre (lebegõs) viszonylag szép számban lehet kárászt zsákmányolni. Egy kis humor a végére:
* * * * *
Két horgász beszélget:
- Képzeld, a múltkor magammal vittem a két fiamat horgászni, de aztán nagyon megbántam!
- Miért, valamit rosszul csináltak?
- Mindent rosszul csináltak! Állandóan beszéltek, pedig az elriasztja a halakat. Állandóan himbálták a csónakot, pedig az is elriasztja a halakat! Folyton rossz csalit használtak, de ez még mind semmi! Sokkal több halat fogtak, mint én!!!
Két horgász beszélget:
- Te, én a minap akkora halat fogtam, hogy te ilyet még a büdös életben nem láttál. Várj, lerajzolom!
Elkezd rajzolni.
- Látom, öregem, ez legalább 20 kiló volt!
- És ez még csak a szeme!
Kovács Attila