Tisztelt olvasók!
Ismét ott álunk idõben, hogy minden kedves olvasónak boldog békés karácsonyt kívánjak. A természet sajnos a rossz arcát mutatja, és nagyon figyelni kell az alkalmas idõt hogy a kedvezõ vízállást elcsípje az emberfia, hogy egy kis esélyt kiharcoljon a halakkal szemben.
Az elmúlt idõben kedves szomszédaink szemetüket kétszer is a mi nyakunkba öntötték. Így a féltve õrzött folyónk megint átment szemétlerakóba. Igaz, hogy a fõ okosok azt mondják kifogják a szemetet a duzzasztónál, na de mi van azzal, ami a pangókban és egyéb más helyeken megreked? Na de nem szeretnék senkit elkeseríteni e szép ünnepek elõtt. Azt mondom, ebben a rohanó és ideget õrlõ pillanatokban azért jól esik ha az ember egyszer-egyszer kijut a partra és a kinti csendben egy kicsit lenyugszik, és ha emellett kapása van és ne adj isten még halat is ad a víz, akkor azt hiszem ott a mennyország.
Sajnos a Tisza a magas vízállás és zavarosság miatt nem a legalkalmasabb a ragadozóknak a horgászatára. A hideg, sötét víz és borús idõ miatt az elõzõ számban ismertetett menyhal horgászata maradt. Mivel a Tiszának magas a vízállása, így a Sajó lelassult és tiszta. Itt remek a lehetõség a rablózásra. És ha nem haragszanak, egy kis izgalmat elmesélnék. A fent említettek miatt úgy döntöttem, nem a Tiszára megyek horgászni. Elindultunk a fiammal kishalat fogni, ami ilyenkor nem is kis probléma, de kaptam egy tippet amit meg osztok magukkal is. A régi erõmû háta mögött van egy gyûjtõ csatorna, ahol temérdek kishalat lehet fogni, de csak csalinak ajánlom! Szóval csali már van, de hova? Mivel a Sajó innen már nincs messze, így oda. Kristály tiszta víz, bedõlt fák és viszonylag gyors vízfolyás. Élõhallal próbálkozunk, de semmi, pedig a hely remeknek ígérkezik, de valamiért nem jön a hal. Váltás. Elõ a gumival, azaz a mûcsalival, a harmadik helyen bedõlt fa háta mögött a víz megtört és a pangóban hatalmas fa keresztben. Itt kishalak mozognak, a kockázat nagy, de hátha. A bedobott gumihal talán ha egy métert mozdult, már láttam is a hatalmas csukatest fehér hasát, ahogy rávágott a csalira. Mivel a hely akadós volt, nem volt mit tenni, erõbõl kezdtem húzni kifelé, és emelni a vízfelszín felé.
Talán két percig sikerült küzdenünk, a csuka egészen fent a víz felszínen, mihelyt felért, a hatalmas pofáját azonnal elkezdte rázni. Szinte azonnal megvolt az eredménye, a következõ pillanatban a fülem mellett süvített a mûhal. Tehát hal az nem, de élmény az volt, nagyságra legalább egy ötös -hatos halra tippeltünk. Szóval nem feladni, ki a partra és próba. Mivel itt a karácsony, minden kedves apukát anyukát ara biztatok, hogy a lurkókat lepjék meg olyan szerelékkel, amivel már élvezni lehet a pecázást, és még a család sem megy csõdbe. Ez ugye azzal jár, hogy a kedves apukával vagy anyukával egyszer csak a vízparton találkozunk, és remélem nem az idegességet növeljük, hanem élvezzük a vizet és a víz által nyújtott szórakozást. Na és ha karácsony, remélem minden asztalon ott fog gõzölögni a finomabbnál finomabb halászlé, vagy sült hal.. Ne feledjük, nemcsak finom de roppant egészséges is.
És egy kis vicc a végére:
- Nézd meg, édesem, ezeket a remek halakat!
- Csak ne akarj becsapni! A szomszédasszony látta, hogy a halkereskedõnél jártál.
- Ott bizony! Olyan sokat fogtam, hogy kénytelen voltam a felesleget eladni!
* * * *
- Attól tartok, önnek büntetést kell fizetni azért a sügérért, amit kifogott - mondja a horgásznak a halõr. - Ennek a halnak a fogási ideje már lejárt.
- De hát eszem ágában sem volt kifogni, felügyelõ úr. A dolog úgy áll, hogy ez a gaz hal állandóan leráncigálta a horgomról a csalit. Ezért elhatároztam, inkább kihúzom a gazfickót, hadd úszkáljon addig a vödrömben, amíg befejezem a horgászást.
Kovács Attila