Tiszagyulaháza, Kossuth utca 73.

+36 52/391-990

ÜDVÖZÖLJÜK

TISZAGYULAHÁZA

HONLAPJÁN

KELLEMES BÖNGÉSZÉST!

Tisztelt olvasók!


Az elmúlt számban a lehûlést emlegettem, mint lehetséges segítséget a pontyfogáshoz - na a hideg az megérkezett. A ponty viszont nem igazán. Több horgásszal beszélve azt hiszem, kijelenthetjük, nem a ponty lett az év hala a Tiszán. Szinte mindenféle keszeget lehetett fogni, de ezekbõl is inkább a kis méret volt a jellemzõ. A Tiszán, a Sajón ha a fenékrõl kiemelünk gallyakat, azon eszméletlen mennyiségû rák dömpinget tapasztalhatunk. Azt hiszem ez nagyban befolyásolta a pontyok és más békés halak étrendjét, hiszen terített asztal mellett nem igazán akartak még enni.

Na de a lehûlés magával hozza a változást is, kevesebb lesz a keszegkapás, és megnõ annak az esélye, hogy más nem olyan nagy tömegben élõ halnépesség is a csalira kerüljön. Hogy ezt miért hozom ide? Van egy halfaj, melybõl egyre több jelentkezik  ilyentájt a Tiszán és ez nem más mint a kecsege. Magyar nevei: kecsegetok, kecsige, köcsöge, kecsöge, köcsög. Vizával alkotott hibridje a vicsege.

A dél-német kutatók a kecsegét összetévesztették a közönséges tokkal, bár attól hosszúra nyúlt, vékony ormánya miatt könnyen megkülönböztethetõ, annál is inkább, mert meglehetõsen hosszú bajuszfonalai belsõ felükön rojtosak. Felsõajka keskeny és kissé beöblösödõ, alsóajka középen megszakított. Az elsõ hátvértek alig emelkednek ki, de hátrafelé egyre nõnek, legmagasabb a negyedik vért, amely hegyes tüskében végzõdik. A hát színe sötétszürke, a hasé világos, a mellúszók, a hát és a farokúszó szürke, a has és az alsóúszó szennyesfehér, a hátvértek színe olyan, mint a háté, az oldal és hasvértek színe fehéres. E hal ritkán nõ meg 1 m-nél nagyobbra és súlya legfeljebb 12 kg. 

Ennek a drága halnak az igazi csalija a kérész lárva, de ez tiltott csali. A másik ajánlott csali a trágyagiliszta, ennek is inkább a vékonyabbja. Hogy e halat hol keressük, ahhoz a helyismeret sokat számit. Ezek a halak a lárvás helyeken vannak sûrûbben. Ha ezeket a helyeket ismeri az ember, az már fél siker. Hogy ne legyen ilyen homályos a fogalmazás, az említett lárvák a márgás, agyagos fenéken élnek. Ezek a környékünkön a "kéményseprõ helye", a nagyfeszültség alatti rész, a Sajótorok alatti rész majdnem középen, kövezésnél közvetlen a beérkezésnél. Ezeket szeretném a horgásztársak figyelmébe ajánlani. De ez még nem minden, a területet elõször szemügyre kell venni, addig le sem érdemes pakolni, amíg nem lássuk a vízfelületen a jellegzetes fenékrõl érkezõ jeleket, a buborék sorokat. Ez az, ami jellegzetesen mutatja, hogy van-e az adott helyen a keresett halból. A buborékok nem tévesztendõk össze a rothadásból származó gáz buborékokkal. Ha a hely látszatra megfelel, következik az izgalmas keresgélés.

A felszerelésünk legyen kifinomult, mivel a zsákmányolni kívánt hal testtömege max. 3-4 kg, ezért a zsinór 20-asnál ne legyen  vastagabb, a horog 10-es, és a csalit fenék környékén kell tartani, amennyire csak lehet. Az a jó bedobás, ha a súly koppan a fenéken. A horgot hosszú szálon szoktam hagyni, ami így a fenéken egész nagy területet jár be. Csalizása csokorgiliszta. Aki erre a halra rákészül, ne ringassa magát abba az álomba, hogy telefogja magát kecsegével. Ha egy-egy darabot sikerül a szákba terelni, már szerencsés a horgász. E halnak a formája, színe, íze azt hiszem egyedi, ráadásul a szálka sem okozhat gondot, mivelhogy nincs. A hal megfelelõ elkészítése pedig egy igazi gasztronómiai élmény.

* * * * *

Két rendõr horgászik. Megszólal az egyik:             Két horgász a Balatonparton:
- Te, nincs még egy úszód ?                                                   - Mennyi az idõ?
- Miért ?                                                                                - Mire a másik:
- Mert az enyém elmerült                                                        - Hát még a szúnyog

 

Kovács Attila

<<vissza