Erdélyben járt a tiszagyulaházi drámacsoport
Nagy megtiszteltetés ért minket azzal, hogy a közelmúltban meghívást kaptunk Újszentmargita erdélyi testvértelepülésétõl, Korondtól abból a célból, hogy verses összeállításunkkal, valamint a Kapuk és az Indul a bakterház címû darabjainkkal lépjünk fel a XXX. Korondi Fazekasvásáron. Korond vezetõi és néhány lakosa 2006 õszén Újszentmargitán látták az elõadásainkat, és ragaszkodtak ahhoz, hogy ezeket az erdélyi magyaroknak is elõadjuk.
Augusztus 8-án, szerdán indult útnak kis csapatunk. Hajnal négykor az iskolabusszal mentünk Újszentmargitára, ahonnan fél hatkor a helyi lakosokkal együtt több mint hetvenen utaztunk ki Erdélybe. Az út nagyon hosszú volt, de a csodálatos táj, és a rengeteg látnivaló bõven kárpótolt bennünket. Többek között megnézhettük Marosvásárhely gyönyörû városát is.
Este fél hétkor érkeztünk meg Korondra, ahol a település vezetõi vártak bennünket. A tornateremben kaptunk helyet, matracokon és hálózsákokban aludtunk. Ez a helyzet meglehetõsen családias légkört teremtett közöttünk, nagyon összekovácsolódtunk. A csütörtöki napot a helyi látványosságoknak szántuk, hiszen Korondról tudni kell, hogy Erdély híres kézmûves települése. A helyi lakosok jelentõs része a fazekassággal foglalkozik. Legtöbben maguk készítik, égetik és festik kerámia tárgyaikat, amiket aztán a házaik elõtt álló üzletekben értékesítenek. Látnivaló akadt bõven, nem tudtunk betelni a szebbnél szebb edényekkel, tányérokkal, fából készült játékokkal, kézi készítésû ékszerekkel.
Pénteken Farkaslakán, valamint Székelyudvarhelyen jártunk. Farkaslaka Tamási Áron szülõhelye, és sírja is itt található kívánsága szerint a két cserfa árnyékában. Székelyudvarhely Székelyföld központja, székelykapu kiállításával és múzeumaival elvarázsolja az idelátogatókat.
Szombaton kezdõdött a XXX. Korondi Fazekasvásár, ahol a délután folyamán mi is elõadhattuk mûsorunkat. Teljesen más volt eljátszani ugyanazt a darabot, vagy elmondani ugyanazt a verset odakinn, mint itthon. Más jelentése van Erdélyben annak a szónak, hogy magyar. Sokkal nagyobb súllyal bír, és sokkal jobban átérzik, mint Magyarországon. Mi magunk is nagyon élveztük az elõadást, és azt hiszem a helyi embereknek is nagyon tetszett még akkor is, ha a fürkészõ szemek fájdalmat, és az idõsebbek körében könnyeket is felfedeztek az arcokon. Fájdalmat a Kapuk és a versek mondanivalója, és saját helyzetük, elszakítottságuk miatt.
Vasárnap Parajdra, valamint Szovátára látogattunk el. Parajd híres sóbányájáról, amelynek egy része ma már turistalátványosságként mûködik. Buszok viszik le az utasokat a föld alá, ahol a kõbe vésett termekben egy sajátos kis világ található játszóterekkel, kápolnával, kiállításokkal. Légzõszervi megbetegedésben szenvedõ embereknek ajánlják rendszeres látogatását, hiszen levegõje nagyon jó hatással van az ilyen betegségekre.
Szovátán elsétálhattunk a város híres villasorán, ahol szebbnél szebb épületeket lehet látni, valamint megnéztük a Medve tavat is.
Hétfõn hajnalban indultunk haza, rengeteg élménnyel gazdagodva.
Mindent köszönünk a szervezõknek és Csetneki Csabának, Újszentmargita polgármesterének, hiszen a drámacsoportból minden gyermeknek fedezték az utazás és az étkezés költségeit. Újszentmargitai szakácsok fõztek nekünk, amiért szintén köszönetet mondunk. Szeretnénk még megköszönni a felügyeletet Kapus Istvánnak, Kapusné Bettinek és a tiszakeszi tanár házaspárnak, Szilvinek és Zsoltnak, valamint Radics Zoltánné munkáját is, aki nagyon sokat próbált velünk azért, hogy jól sikerüljön a mûsor.
Az együtt eltöltött napok alatt sokat nevettünk, beszélgettünk, énekeltünk, és rengeteg olyan élménnyel gazdagodtunk, amit itthon nem biztos, hogy megtaláltunk volna. Kicsit megtapasztaltuk azt, hogy hogyan élnek, milyen emberek az erdélyi magyarok, a székelyek, és hogy milyen is igazán magyarnak lenni. Minden magyar embernek ki kellene látogatni élete során legalább egyszer, hogy átérezze mit vesztettünk el.
Barna Eszter
Csoportkép
Korond
Kiránduláson