Tisztelt olvasók!
A múlt hónapot ismét a kellemetlenül meleg hónapok közé kell sorolni, ami embernek és állatnak egyaránt nehezen viselhetõ el. A hónap eseménye, hogy a Királyért Újtikos Tiszagyulaháza közt, illetve a Nyugati felé iszaptalanították. Mondhatnánk végre. De az örömbe egy kis üröm is vegyül, mivel a Hunyadi út és a Rákóczi út közötti területet kihagyták. Hogy milyen okok miatt, nem részletezem, de ez a dugó a folyásban igazán nagy gátat jelent, figyelembe véve azt, hogy szinte nem is folyik. Pedig valamikor ennek a csatornának voltak arany évei is. A szívemet melengetik ezek az emlékek.
Azt hiszem a hetvenes évek közepén volt egy medertakarítás, utána a halbõség volt jellemzõ erre a csatornára. Aki a faluba szerette a halat, az másfél két óra alatt megfoghatta a halászlére valót.
Mert történt ugyanis, hogy a Tiszavasvári elõtt lévõ halastóban a halzsilipet nyitva hagyták és több mázsányi ponty és kárász szabadult a Királyérbe. Abban az évben sokan csináltak maguknak helyet a Királyér partján. A másik irányból is ért bennünket ilyen szerencse, Tukában az angolna nevelõ volt szíves beleengedni egy jelentõsebb mennyiséget. Hát ezek a halak sem voltak semmik, pláne ha az ember a horgára tudta csalni õket. Most itt állunk és várjuk a jövõ évet, hátha valamelyik vízimérnöknek eszébe ötlene, hogy e szebb idõket megért csatorna akkor mûködik, ha vízmozgás van. Mert ugyanis lehetne ebbe a csatornába vizet ereszteni a Józsefháza mögötti zsilipen keresztül, ami a Keleti fõcsatornába van bekötve. Az alsó részen Tukát elhagyva szivattyú állás van a Királyér végén, ami a Tiszába tudná emelni a vizet. Tehát megoldás lenne.
Más. A természet ismét csendesedik, igaz, hogy még meleg van, de az erdõ csevegõ madarai elnémulnak, ismét erõsödik a cinkék hangja. Ami azt sejteti, hogy bizony itt az õsz. Biztatok mindenkit aki szereti a természetet, menjen és nézzen szét a Tisza partján. Kétszer ugyanazt nem fogja látni, mivel a fák levelei elkezdtek színesedni és olyan színeket tudnak produkálni, hogy némelyik festõ se különbet.
Mint horgász remélem, hogy amelyik hal nem ment a nagy melegben, az most felébredezik, és elkezd enni. Gondolok itt most pl. a pontyra. A többi sporival beszélgetve egy-két kivételtõl eltekintve nem nagyon sikerült zsákmányolni belõlük. A rablóhalaknál, ha megérzik a lehűlést, remélem beindul a habzsolás, és ez megkönnyíti a horgász dolgát. Itt jegyzem meg halkan, hogy ehhez a kis halakból érdemes bespájzolni. Mert a rablók még mindig szeretik a kis halakat.
Aki szereti, az most hódolhat a keszegezés tudományának, mivel a tenyérnyi karikák, baglyok és a többiek szép számban jelentkeznek pinkire és csontira is. Kérdezhetik, hogy de minek ez a hal, mit csináljak vele? Hát például kitûnõ halászlé alapot lehet belõle fõzni, lefagyaszthatjuk, és bármikor elõ lehet kapni. Vagy a megtisztított keszegeket félbe vágva apróra beirdalva paprikás lisztbe forgatva pirosra süthetjük, egy szálka sem marad benne. Ettõl jobb sörkorcsolya nem is kell. Sok sikert!
*****
A süket bemegy a henteshez, ahol az akváriumban úszkálnak a halak. Nagyon tetszik neki a látvány, odanyomja az orrát az üveghez és figyel. Egyszer csak megáll vele szemben egy hatalmas ponty és csak tátog. A süket erõsen figyeli a ponty száját és megszólal:
- A tiédet!
*****
Két giliszta sétál a sivatagban. Találnak egy tál spagettit:
- Oda nézz, öregem, tömegszex!
*****
- Fiúk, képzeljétek el, tegnap fogtam egy hatkilós pisztrángot!
- Ne hazudj, úgysem hisszük el!
- De mondom, hogy csak képzeljétek el….
*****
A kezdõ horgászt megkérdezik, fogott-e már valamit.
- Még nem, de ennek a tónak az összes halát úgy megszelídítettem, hogy mind az én horgomról eszik.
Kovács Attila