Tiszagyulaháza, Kossuth utca 73.

+36 52/ 392 103

ÜDVÖZÖLJÜK

TISZAGYULAHÁZA

HONLAPJÁN

KELLEMES BÖNGÉSZÉST!

Hármashegyalja Erdei Iskola
2007. március 19-21.

Negyedik osztályommal a tavalyi harsányi erdei iskolai sikerén felbuzdulva, idén is erdei iskoláztunk. Egy ilyen kimozdulás legalább féléves szervezõmunkát igényel, és nem olcsó mulatság. Márpedig úgy van értelme, ha az adott osztályból lehetõleg valamennyien részt vesznek. Az elõkészítõ munka a tantárgyi felkészítést is jelenti. Kiváló társra találtam biológia-földrajz szakos ifjú kolléganõmben, Sándorné Mézes Viktóriában.

Hol is van fenti iskola? Nem hiszik el, de megyénkben, Debrecentõl 4 km-re, egy erdõ közepén. Valaha tanyasi gyerekek látogatták hóban, fagyban. Ma egy minden igénynek megfelelõ felújított épület kívül-belül. Debrecenbõl a Zsuzsi vonattal mentünk, ami már önmagában is csoda volt. Egyenruhás, rendkívül szolgálatkész vasutasok vártak bennünket. A fülkében kellemes meleg volt, /rajtunk kívül senki nem utazott/ a táj, pedig kora tavaszi kopárságával sokat sejtetõ. Háromnegyedóra zakatolás után megérkeztünk a fák között meghúzódó iskolába. Fogadásunkra felsorakozott a személyzet: Attila bácsi a szakmai vezetõ, felesége Laura, Erzsike a szakácsnõ és férje Sanyi bácsi a gondnok. Jelen volt még Bagira, Lajoska kutya is. A csoda az épületben is folytatódott a tisztasággal. Patyolat, ahogyan mondani szokták. Váltócipõ, lepakolás, ebéd és ismerkedés az udvaron működõ meteorológiai állomással. Tudják mi a "hektopászkál" HPa? A légnyomás mértékegysége! Ott 1017-1018 között mozgott. A levegõ páratartalma 23 és 84% -ig változott a három nap alatt. A hõmérséklet 13-20 C-ig, szélirány változó volt.

Hátizsákban uzsonna, esõkabát, ivóvíz, elsõsegélycsomag, jegyzetfüzet, iránytű, zacskó a gyűjtõmunkához, bot és indulás az erdõbe. A több állomásból kialakított tanösvény ezernyi ismeret hordozója. Attila bácsi meg-megállította araszoló csapatunkat és próbára tette a nebulók tudását kiegészítve újakkal. Megvallom némi izgalommal figyeltem csemetéimet, mire emlékeznek - de nem vallottunk szégyent. Mindent megláttak és minden érdekelte õket. Fű, fa, bokor, rovar, emlõs, ami akár hasonlít a rózsaszín párduchoz, amint elsuhan a fák között. Mi a különbség a kocsányos és kocsánytalan tölgy között? Egyik termésének van kocsánya, a másiknak nincs. És elértük a kilátót! Egy homokdomb tetején áll, természetesen messzire ellátni tetejérõl. Nagyon sok élõ és elhagyott tanyát láttunk onnan, tavakat, pusztai erdõségeket. A szánkódombot nem rendeltetésszerűen használtuk, egész egyszerűen legurultak róla a lurkók, végkimerülésig. Feri bácsi a madártudós, nagy buzgalommal mutatta a vörösbegyet egy fa törzsén több kevesebb sikerrel. A szürke, magas tölgybõl a madárka csõrmozgása jelezte, hogy ott van. Fáradtan, rengeteg homokkal a cipõben, ruhában, s ahol nyílás van az emberen, visszatértünk táborhelyünkre. Meleg vacsora után a nemszeretem naplóírás következett. Pontosabban a nap eseményeinek, tanulságainak összefoglalása. Ezután jönne a nap zárása. Aki már volt gyerekekkel táborban az tudja, hogy ilyen csak papíron van. Annyira hatása alatt vannak a sok eseménynek, hogy nem bírnak lecsendesedni. Valami belsõ kényszertõl vezérelve tesztelnek mindent! Ágyat, ágy alját, ajtót, tanárt -meddig bírja idegekkel. Éjfél után már van remény az alvásra.

Másnap hatkor már az eleje kukorékolt, a hétalvók bosszantására. Fél nyolcra együtt a társaság reggelihez és a napi program megbeszéléséhez.
A keddi feladat a tó élõvilágának vizsgálata, lovastanya-látogatás, szekerezés.
Hagyományos alföldi tanya meglátogatása. Kedves idõs emberek engedték, hogy betekintsünk mindennapjaikba. Gyöngyvirágos tölgyes élõvilága /májusban visszamegyünk mire a gyöngyvirág nyílik/ kézművesfoglalkozás: mézeskalács-mintázás. Nagy sikere volt. Minden gyerek mintázott a családja aparaja nagyjának. Mikor kifogytak a családból, kaptunk mi is Viki nénivel. Fát gyűjtöttek az esti tábortűzhöz. Vacsora után tábortűz. Sötét volt, felhõs az ég, körbeálltuk mi tizennyolcan a tüzet és énekeltünk. Attila bácsi és Laura néni bevitte a gyerekeket a "kivilágítatlan" erdõbe. Hála, mindenki sértetlenül visszatért és újabb élménnyel gazdagodott. Az elõtte lévõre volt utalva, mert csak azt látta. Hallották az erdõ éjszakai hangjait, ropogott, recsegett a gally, avar a lábuk alatt.

Utolsó nap kirándulás az erdészlakhoz, ami lakatlan, de így is szép. Bekukkantottunk az ablakon, de semmit sem láttunk. Ellaknánk ott szívesen. Diverzitás vizsgálata a fenyvesben. Mi a diverzitás? Közösségek együtt élése adott területen. A férjem bálamadzagjával körbekerítettünk egy négy négyzetméteres területet, megszámoltuk hányféle növény és állat él ott. Tizenhét növényt és hétféle állatot találtunk. Akadályverseny három csoportban, térkép segítségével, önállóan az erdõben. Ügyesek voltak, mindenki visszatalált.

Utolsó nap délután foci a réten és játék a játszótéren. Összecsomagoltunk, hosszas búcsúzkodás és sóhajtozás után kimentünk a vonathoz.
Kikísértek felnõttek, a kutyák és velünk jöttek, a remélem soha ki nem törlõdõ emlékek, új nem is tudatosuló ismeretek. Bízom benne, hogy ez a három nap, picit hozzájárult ahhoz, hogy tanítványaim jobban vigyáznak a természetre, s tudják hogy az erdõ, mezõ mindig õszinte szeretettel várja õket.

Végül szeretném megköszönni a képviselõtestületnek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az iskolabuszt. Herbák József képviselõnek és családjának anyagi támogatását. A szülõknek, akik támogatták anyagilag és süteményt sütöttek, árultak hogy a különvonatot ki tudjuk fizetni. Köszönöm Viktória kolléganõmnek, hogy eljött velünk és szaktudásával hozzájárult a szakszerűség megvalósításához. Juhász Margit iskolaigazgatónak, aki, engedélyezte, hogy három napra kilépjünk ebbõl a gyarló, hamis világból. S innen a távolból Tóth Attila szakmai vezetõnek, - akit a gyerekek a szívükbe zártak kék Trabantjával - hogy gyermeknyelven közelítette meg a témákat, játékosan foglalkozott velük, mindent gördülékenyen szervezett. 

A felnõtteknek is bevezetném az erdei iskolát: kevesebb gyógyszer fogyna, több lenne a nevetésbõl, jobban vigyáznának az élõ világra.

      

    

Tné

<<vissza