Tiszagyulaháza, Kossuth utca 73.

+36 52/391-990

ÜDVÖZÖLJÜK

TISZAGYULAHÁZA

HONLAPJÁN

KELLEMES BÖNGÉSZÉST!

Tisztelt olvasók!

Ismét eltelt egy év, kívánok minden kedves olvasónak egészségben és eredményekben gazdag boldog új évet. Ezt a cikk sorozatot arra is szeretném felhasználni, hogy a kezdõ és profi horgászok, na meg aki egy kicsit is szereti a természetet egy kicsit többet tudjon a környékünkön élõ halakról, horgászati technikákról, és magáról a horgász helyekrõl. Igaz, hogy ha valaki horgász vizsgát tesz,  annak ismernie kell a halfajtákat, de a frissítés nem árthat.

Kezdésként szeretném bemutatni a keszegeket, ezen belül is azokat, amelyek a Tiszán foghatók. Méretei miatt kiemelkedik a horgászok egyik kedvence, a dévérkeszeg.  Jellegzetessége, a hogy a szája ormányszerûen kihúzható, oldalról nézve a homlok enyhén ívelt, a nyakszirtnél jellegzetes törést, majd meredek emelkedést figyelhetünk meg.

A karikakeszeg nevéhez méltóan testesebb és kerekebb, mint a dévér. Feje kicsi, szeme nagy, színe élénkebben ezüstös, pikkelyei nagyobbak. Ennek a halnak kétsoros garatfoga van.

A laposkeszeg, nevéhez méltóan vékonyabb, hosszabb alkatú mint a dévér, papír keszegnek is hívják. Feje kicsi, orra hegyes, szája felsõ állású. Pikkelyei feltûnõen apróak, háta rendszerint sötétkék.

A következõ a bagolykeszeg, ezt a halat sem a horgász sem pedig a halász nem különíti el, azt mondják rá, hogy keszeg. Jó ismertetõjele a rövid, erõsen elvékonyodó faroknyél, az orra ráborul a szájára. Farok úszója mélyen bemetszett. Mellúszói hosszúak, pikkelyei nagyok, szeme különösen nagy. Szereti a gyors vizet.

A keszegfélék elég gyakran összeívnak, ezért nem kell csodálkozni, ha a kifogott példány nem határozható meg egészen pontosan. A felsorolt halak közül a dévérnek van vezetett rekordlistája, mely szerint 1998-ban 5,70 kg-os példányt fogtak, igaz a Dunán zsákmányolták. Az említett halakat nem mindenki szereti, mármint enni, mert szálkás halakról van szó, de azt hiszem a tiszai halászlé elképzelhetetlen nélkülük. Na és ha megfelelõen beirdaljuk, a tavaszi keszegnek igazi csemege íze van.

A keszegek leginkább etetett helyeken  jelentkeznek.  A dévér jellegzetesen fenéken táplálkozik. A halnak a szája is erre utal, mivel harmónika szerûen nyílik és felhörpinti a felkínált eleséget, ami leginkább kukorica (csemege) vagy ritkább esetben kemény kukorica, és még ritkábban csonti vagy giliszta. A többi kisebb termetû keszeget vízközt vagy közel a fenékhez kell keresnünk. Leginkább fenekes készséggel lehet zsákmányolni, igaz megfelelõ etetéssel úsztatva vagy görgetve nagyszerû horgászatban lehet részünk, mert ha sikerül rendesen a horgászhelyre csalni, illetve ott tartani a halakat, kapásuk sûrû és fogni is bõségesen lehet õket.

Tehát horgászok ahogy mondani szokták január,  február, itt a nyár. A keszegezés szerelékét a következõ számban fogom pótolni, mert ez a keszegezés lényege. És egy kis horgász humor :
                                                                                            
A tûzoltó és a postás egymás mellett horgászik. A tûzoltónak egyetlen kapása sincs, míg a postás sorra kapkodja ki a halakat. A tûzoltó faggatja szerencsés társát, árulja el, mi a titka.
- Nézze, nagyon egyszerû! Mielõtt horgászni indul, fogdossa meg az asszony hátsófelét. Az szerencsét hoz.
Rohan haza a tûzoltó, a felesége éppen a konyha kövét mossa. A férje megmarkolja a hátsóját, mire a felesége hátra sem fordulva kérdi:
- Mi az, postás úr! Már megint horgászni megy?

Kovács Attila

<< vissza