Tiszagyulaháza, Kossuth utca 73.

+36 52/391-990

ÜDVÖZÖLJÜK

TISZAGYULAHÁZA

HONLAPJÁN

KELLEMES BÖNGÉSZÉST!

Tisztelt olvasók!

Egy kicsit szeretném azok lelkét megmozgatni, akik ilyenkor télvíz idején még a pecára illetve vízpartra mernek gondolni. Igaz ez az idei télelõ kicsit rendhagyó, mivel néha azt hiszi az ember, hogy a tavasz közelít, de az öregek szerint nem ette meg a kutya a telet.

Szóval ha már tél, akkor a téli remények: pergetés a Tiszán, illetve horgászat a jó öreg giliszta csokorral. Eljött az ideje a kezdõdõ szürkületben elõbújó, a jégkorszakból ránk maradt halfaj begyûjtésének, ami ebben az idõben nem is nagyon fázós dolog. Mire is gondolok?  Hát a menyhalra, mely novemberben ébredezik, az egyetlen édesvízi tõkehalféle, vizeink különleges, titokzatos hala. Kevesen ismerik, még kevesebben horgásszák, de aki ráérez fogásának izgalmára, húsának, májának zamatára, alig várja a telet.

A tél ajándéka, mert szinte csak a hideg hónapokban, ívása idején fogható. Ebbõl adódik, hogy ha egyre ráakadtunk, sok másik társa is ott van.  Ez a hal méretkorlátozás nélkül fogható, de azért lehetünk mértéktartóak. Abszolút rekordját Juhász Gyula tartja, 1993 márciusában fogta 2,73 kg. Nem csak gilisztával, hanem kishal darabbal is zsákmányolhatjuk. Egészen kezdõ horgászoknak is tudom ajánlani, mivel eléggé falánk és a horgot nem nézi, tehát torokra veszi.

A hal küllemében elsõ ránézésre hasonlít a nagybajszú harcsára, de szegénykémnek csak egy bajusz szála van, az is az álla közepén. Tehát nem pikkelyes hanem bõrös hal, márvány mintás. Ez a hal szereti az akadós bozótok melletti terepet illetve visszaforgókat, ha megtaláltuk a szemünk szerint alkalmas helyet szerelésünk egy 20-60 grammos bot, 20-25 mm-es damil, 25 gr-os ólom legyen, a horog mérete 2-4-es süllõzõ horog.  Feltétlenül páternoszteres végszereléket alkalmazzunk, fenéktõl 10 cm-re. Állati eredetû csalit tûzzünk horogra (máj, tüdõ, giliszta, halszelet mind megfelel). Mint az elején említettem, ezt a halat szürkülettõl érdemes horgászni,  ne egy helyet próbáljunk ki, hanem ha nincs kapásunk ne legyünk restek átcuccolni másik helyre, mert tudják: a remény hal meg utoljára.

Karácsonyra itt az idõ kifogni a méretes menyhalunkat, de ha már kint vagyunk a vízparton és várunk türelmesen, a várakozás csendjét érdemes megtörni egy kis pergetéssel, mivel ebben a kellemes idõben bizony a rabló halak nem pihennek, hanem kihasználják az adódó alkalmat a kishalak tizedelésére. Nem árt ha rendelkezünk több méretû és színû, más-más vízmélységbe vontatható csalival. Hogy melyik a biztos és mindig sikeres csali, nem lehet megmondani, de azt hiszem mindenki be tud szerezni több fajta gumihalat, mivel ezek elérhetõ áron kaphatóak.

Lehetõségeink itt nem értek véget, mivel a télre készülõ növényevõk keresik a vermelõ helyeket, azok környékén csoportosulnak, és akik e helyeket ismerik, nem térnek haza zsákmány nélkül. A karácsonyi ünnep is kedvesebb, ha a halászlébe való halakat személyesen ejtettük el, és fõzés közben az embert belülrõl is egy kicsit felvillanyozza, ha eszébe jut a fogásának a mikéntje, mert egyik hal sem csak úgy esik az ember szákjába, hogy arra késõbb szívesen ne emlékezne. Ennyi jó tanács után egy kis derû:

- Úristen mi történt veled, Lajos?
- Vasárnap horgászni voltam, és egy hatalmas csukát fogtam.
- Na és akkor ficamítottad ki a vállad, amikor kivonszoltad a partra?
- Nem, hanem akkor, amikor azt mutattam, hogy milyen nagy volt.
 

Kovács Attila

<< vissza