Táncház az iskolában
"Régen más lehetõség híján a táncalkalmak jelentették jóformán az egyetlen szórakozást a faluközösség számára.
Az emberi élet sorsfordulóihoz hozzátartozó népszokások fontos eleme a közös tánc. A legények egy-egy szezonra zenekart fogadtak, kibéreltek egy alkalmas házat, vagyis táncházat választottak. Így nem csak a helyszín, hanem maga az esemény is a táncház nevet kapta. Ma már világszerte mintát adó táncház szórakozva tanuló módszer, rendkívül egyszerû. A tanulókörbe bárki beállhat 'szabadon' táncolhat."
Februárban egyik délután kb. harminc gyermek részvételével táncházat rendeztünk. Az egyik tantermet átalakítottuk tágas "táncparketté". Nem fogadtunk zenekart, gépzene szólt, de tiszta forrásból. A tánctanár néni körbeállította az ifjú táncosokat, két pedagógust, és elkezdõdött a TÁNC. A kedves gyermekdaloktól jutottunk el a jobbra kettõ-balra kettõ formátumhoz. Aztán nehezebb lépések következtek. Nagyon jó hangulat volt. Nem kellett fegyelmezni. Mindenki el volt foglalva a lábával.
Késõbb, amikor "vérünkké" vált a tánclépés énekeltünk, felszabadultan mozogtunk. Mindenki táncolt, "falába" senkinek nem volt. Senki nem maradt pár nélkül. Gyorsan eltelt az egy óra, izzadtan, kipirosodva kérdezték a gyerekek mikor lesz legközelebb. Akik a nyitott ablakon át hallották a zenét, arról számoltak be, kellemes érzés volt hallani a dallamokat. Mai életünkbõl hiányzik ez a tiszta, stresszt feloldó, közösségformáló lehetõség.
Átélte és lejegyezte: Tné