Tisztelt olvasók!
Elérkeztünk ismét az évnek olyan szakába amikor már nem mindenki horgászik szívesen, inkább a jó meleg szobában keresi a nyári emlékeket. Itt a tél ami, ami bár nem a keményebbik arcát mutatja, de a csúnyábbikat, amikor hetekig nem látja az emberfia a napot csak a ködöt meg a zúzmarát. A bátrabbak viszont keresik a halat a vízen és néha találnak is. Két hete a mi Tisza szakaszunkon süllõzés közben a zsilip mellett 28.kg-os folyami harcsát fogtak 20-as damillal. Igaz itt azért szerencse is kellett, mert ha nincs a zsilip mellett spori, akinek nagyméretû szákja van, bizony még most is úszkálna a harcsa a Tiszában. Szóval szépek a nyári emlékek, de azért nem árt egy kicsit meglevegõztetni a pecabotot. Hogy ha már kint vagyunk mit is keressünk? Téli halak a csuka, süllõ, márna, mennyhal. Az utóbbiról a múltkori számban már tettem említést, mivel közelednek az ünnepek és az ünnepi asztalon nagyon jól mutat a sülõ. Egy kis emlékeztetõ a süllõrõl.
Egyik legnemesebb hazai ragadozó halunk a süllõ és egyben a sügérfélék legnagyobb képviselõje vizeinkben. Feje hosszúkás, háta szürkészöld, oldala ezüstös színû. Szája csúcsba nyíló. A hátán kb. 10-12 sötét sáv látható, hátúszói és farkúszója is foltos. Színe élõhelyenként változó, amit a víz jellege és aljzata befolyásol: a Balatoni süllõk közismerten világosabbak más vizekben élõkhöz képest. Álló és folyóvizekben egyaránt elõfordul. A másfél kilósnál nagyobb példányokat "fogasnak" vagy "fogassüllõnek" nevezik. Ezt a nevet a szájában levõ 4 darab kapófogairól kapta (2 felül, 2 lent) melyek segítségével zsákmányol. Ezt a nagyon ízletes halat hogyan tudjuk a horogra csalni. A süllõ elég érzékeny hal, érzékeny a szagok és ízek iránt. Hogy lehet a süllõ kedvére tenni? Az adott vízterületen gyakori halak közül válogatja táplálékát, nem annyira faj, mint inkább méret alapján szelektálva közöttük, a kisebb méretûeket részesítve elõnyben. De amit én fontosnak tartok, ha a csalihalat felszeleteljük nagyon fontos, hogy a feltûzött darab „éljen” a vízben, a legkisebb áramlat is belekapjon és mozgassa. Az ízeken különbözõ aroma olajokkal lehet segíteni, itt nem szívesen állok ki egyik vagy másik mellett sem. Ki kell tapasztalni, hogy melyik folyószakaszon melyik évszakban melyik a jó. Na és ha már van a birtokunkban süllõ hogyan készítsük el.
Van egy ünnepi ajánlatom:
Tûzdelt tepsis süllõ
Hozzávalók: 1 db 1 (maximum 1,5) kg-os süllõ 3 fej fokhagyma szeletelt bacon, vaj (margarin), só; a díszítéshez citrom, rozmaring, petrezselyem, esetleg bazsalikom köret: burgonyapüré vagy petrezselymes burgonya
A bemetszéseket tetszõleges sûrûséggel alakíthatjuk ki, de figyeljünk arra, hogy ez nem irdalás (a süllõnél teljesen felesleges is lenne)! Ha fûszeresebb halételt szeretnénk készíteni, akkor sûrûbben, ujjnyi részeket kihagyva is bevagdoshatjuk, úgy a só is gyorsabban átjárja a halhúst, és némileg a sütési idõ is rövidül. A bemetszésekbe bõven dörzsöljünk sót, és hasonlóan "kezeljük" a hal hasüregét is A kialakított bemetszésekbe megtisztított fokhagyma gerezdeket és apróra vágott bacont tömködünk (az erõsebb ízhatást kedvelõk a fokhagymát inkább szeletelve használják, és bevethetnek egyéb fûszernövényeket is!) 170 fokon minimum 30 percig, eleinte alufóliával letakarva sütjük. A halételhez készített köretet (itt: burgonyapürét) és díszítést helyezzük közvetlenül a tûzdelt süllõ mellé. Kész a remek étek!
Minden kedves olvasónak békés boldog karácsonyt
és eredményekben gazdag új évet kívánok!
Na és a fogas mellé egy kis "desszert" azaz humor:
A férj és feleség a karácsonyi halvacsoránál beszélgetnek:
- Emlékszel édesem? - kérdi a feleség - Tavasszal, amikor elmentél a Balatonra pecázni és fogtál két fogast?
- Persze aranyom, emlékszem. - Képzeld drágám, az egyik épp ma telefonált, hogy fiad született.
Kovács Attila