Tiszagyulaháza, Kossuth utca 73.

+36 52/391-990

ÜDVÖZÖLJÜK

TISZAGYULAHÁZA

HONLAPJÁN

KELLEMES BÖNGÉSZÉST!

Búcsú Beruska nénitõl........


Szép Jánosné Beruska néni 2011. szeptember 14-én, életének 69. évében elhunyt.
1941. szeptember 23-án született Polgáron, egyszerû család elsõ gyermekeként. Édesanyja háztartásbeli, édesapja vasúti pályamunkás volt. Születését követõen hamarosan jöttek a testvérei, Mária, Teréz, és János. Általános iskoláját Polgáron végezte, már itt kitûnt a jó eszû, könnyen tanuló kislány. A család erején felül segítette az egyetlent, aki továbbtanulhatott közülük. A Hajdúnánási Kõrösi Csoma Sándor Általános Gimnáziumba került és 1956-ban végzett. Csecsemõ és gyermekszeretete Szegedre vitte, ahol valóra váltak korábbi álmai, egészségügyi- és szociális védõnõi képesítést szerzett 1962-ben. Elõször Tiszacsegén, majd Újszentmargitán dolgozott. Az új környezetbe mindig könnyen beilleszkedett.

1964-ben hazakerült szülõvárosába, Polgárra. Káposzta Sándorné vezetõ védõnõ szárnyai alatt kiváló kollégákkal, Virág Józsefné, Izsvák Istvánné, Suhajdáné Czibere Mária és Beruska látták el a körzetet.

Szervezte az Anyák iskoláját, ahol fõ iránytû a fiatal élet elindítása, gondozása, nevelése volt. Foglalkozott óvodai csoportok és iskolai tanulók felvilágosító és nevelõ munkájával. Minden korosztály nagyrabecsülését, és tiszteletét megnyerte, egyszerûségével, segítõkészségével. Ajándékozó szeretetével és szociális érzékenységével sokat segített a rászorulókon. Mindig egyszerûen, õszintén, kendõzetlenül fogalmazta a gondolatait, amelyek iránymutatóak voltak.
Munkája elismeréséül 1978-ban az akkori Egészségügyi Minisztertõl az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetõ jelvényt kapta.

Az igazi boldogságot 1981-ben mondhatta magánénak, amikor feleségül ment Szép Jánoshoz, akivel boldog családi életet éltek, egymás munkáját odafigyelve segítették. 1989. májusában Virág Józsefné Gizikével települést cseréltek. Gizike bement Polgárra, Beruska pedig Tiszagyulaháza, Újtikos védõnõi feladatát látta el, nyudíjazásáig, 1996-ig. Nyugdíjasként 2003. december végéig továbbra is a két település védõnõje volt. Munkája és hivatása egész embert kívánt, de maradt ideje arra, hogy különbözõ szakmai és társadalmi szervezetekben másoknak éljen és cselekedjen. 1994-ben indult elõször képviselõként az önkormányzati választásokon. Olyan közösségi ember volt, aki hitt a közösség teremtõ erejében és hirdette, hogy összefogással rövidebb úton érhetõ el a kitûzött cél megvalósítása.

Az utolsó, 2010. évi választásokon is bizonyították a tiszagyulaházi választópolgárok, hogy mennyire nagyra tartják, hiszen mindig az élmezõnyben végzett a rá adott szavazatok arányában. Olyan képviselõ volt, akinek a település fejlesztése volt a legfõbb vágya.2007-ben a Tiszagyulaházi Szív Karitász csoport szív díjban részesítette, amely az elesettek önzetlen segítését tûzte ki célul. Házasságukból nem született gyermek, testvérei és testvérei gyermekei nagyon sokat jelentettek a számára. Nagy szeretettel és ragaszkodással, mély tisztelettel vonzódott hozzájuk. Keresztgyermekei bearanyozták életét. A családban csak Mamónak hívták.

Nyugdíjas korában sem tétlenkedett, az idõseket, szegényeket, elesetteket felkarolta. 2004-tõl önkéntes alapon dolgozott a tiszagyulaházi háziorvosi rendelõben. Felíratta és kiváltotta a rászorult betegeknek a gyógyszert. Mindenkihez volt egy-egy szava, jó tanácsa, szinte az egész falu apraja-nagyja a családjához tartozott. Munkatársai Bernásnak szólították. Önkormányzati településfejlesztõ munkája során mindig azon gondolkodott, gondolkodtunk, mit kellene fejleszteni a településen és most 2011-ben is betegsége alatt az új pályázati lehetõségek érdekelték. Mindent tudott a településrõl és az emberekrõl.


Dolgozott, tevékenykedett, amíg a betegség el nem érte. A sors kegyetlensége, hogy aki mások egészségéért oly sokat tett, most õ várta a segítséget gyógyulása érdekében. Hajthatatlan optimizmusa ekkor is megvolt. Bízott és remélt, de sajnos a halál elszólította õt.

2011. szeptember 27-én kísértük õt utolsó útjára.

A polgármester Úr gyászbeszédében a következõ szavakkal búcsúzott:
"Beruska ha tehetné, talán ezekkel a szavakkal búcsúzna a jelenlévõktõl.
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, Ti pedig Ti. Akármit is jelentettünk egymásnak, egymás életében ez mit sem változott. Nevezzetek csak nyugodtan a megszokott nevemen. Beszéljetek velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltetek. Ne változtassatok hangszíneteken. Nevessetek ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Mosolyogjatok, gondoljatok rám, emlegessétek fel a nevem, nap mint nap, ahogyan annak elõtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt. Nem szakadt meg a folytonosság. Az hogy nem láttok, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolnotok. Itt vagyok mellettetek egészen közel. Nincs semmi baj.
A halál nem fáj, csak az élet kínozza meg az embert."

Nyugodjék békében!

<< vissza