UNISON - Tiszagyulaháza
 
Látogatók száma: 1306
 
Közbiztonsági nap Tiszagyulaházán!
 


www.petegisz.hu
Egészségügyi alapellátás fejlesztése Tiszagyulaházán
 
 

Búcsú Beruska nénitől........


Szép Jánosné Beruska néni 2011. szeptember 14-én, életének 69. évében elhunyt.
1941. szeptember 23-án született Polgáron, egyszerű család első gyermekeként. Édesanyja háztartásbeli, édesapja vasúti pályamunkás volt. Születését követően hamarosan jöttek a testvérei, Mária, Teréz, és János. Általános iskoláját Polgáron végezte, már itt kitűnt a jó eszű, könnyen tanuló kislány. A család erején felül segítette az egyetlent, aki továbbtanulhatott közülük. A Hajdúnánási Kőrösi Csoma Sándor Általános Gimnáziumba került és 1956-ban végzett. Csecsemő és gyermekszeretete Szegedre vitte, ahol valóra váltak korábbi álmai, egészségügyi- és szociális védőnői képesítést szerzett 1962-ben. Először Tiszacsegén, majd Újszentmargitán dolgozott. Az új környezetbe mindig könnyen beilleszkedett.

1964-ben hazakerült szülővárosába, Polgárra. Káposzta Sándorné vezető védőnő szárnyai alatt kiváló kollégákkal, Virág Józsefné, Izsvák Istvánné, Suhajdáné Czibere Mária és Beruska látták el a körzetet.

Szervezte az Anyák iskoláját, ahol fő iránytű a fiatal élet elindítása, gondozása, nevelése volt. Foglalkozott óvodai csoportok és iskolai tanulók felvilágosító és nevelő munkájával. Minden korosztály nagyrabecsülését, és tiszteletét megnyerte, egyszerűségével, segítőkészségével. Ajándékozó szeretetével és szociális érzékenységével sokat segített a rászorulókon. Mindig egyszerűen, őszintén, kendőzetlenül fogalmazta a gondolatait, amelyek iránymutatóak voltak.
Munkája elismeréséül 1978-ban az akkori Egészségügyi Minisztertől az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt kapta.

Az igazi boldogságot 1981-ben mondhatta magánénak, amikor feleségül ment Szép Jánoshoz, akivel boldog családi életet éltek, egymás munkáját odafigyelve segítették. 1989. májusában Virág Józsefné Gizikével települést cseréltek. Gizike bement Polgárra, Beruska pedig Tiszagyulaháza, Újtikos védőnői feladatát látta el, nyudíjazásáig, 1996-ig. Nyugdíjasként 2003. december végéig továbbra is a két település védőnője volt. Munkája és hivatása egész embert kívánt, de maradt ideje arra, hogy különböző szakmai és társadalmi szervezetekben másoknak éljen és cselekedjen. 1994-ben indult először képviselőként az önkormányzati választásokon. Olyan közösségi ember volt, aki hitt a közösség teremtő erejében és hirdette, hogy összefogással rövidebb úton érhető el a kitűzött cél megvalósítása.

Az utolsó, 2010. évi választásokon is bizonyították a tiszagyulaházi választópolgárok, hogy mennyire nagyra tartják, hiszen mindig az élmezőnyben végzett a rá adott szavazatok arányában. Olyan képviselő volt, akinek a település fejlesztése volt a legfőbb vágya.2007-ben a Tiszagyulaházi Szív Karitász csoport szív díjban részesítette, amely az elesettek önzetlen segítését tűzte ki célul. Házasságukból nem született gyermek, testvérei és testvérei gyermekei nagyon sokat jelentettek a számára. Nagy szeretettel és ragaszkodással, mély tisztelettel vonzódott hozzájuk. Keresztgyermekei bearanyozták életét. A családban csak Mamónak hívták.

Nyugdíjas korában sem tétlenkedett, az időseket, szegényeket, elesetteket felkarolta. 2004-től önkéntes alapon dolgozott a tiszagyulaházi háziorvosi rendelőben. Felíratta és kiváltotta a rászorult betegeknek a gyógyszert. Mindenkihez volt egy-egy szava, jó tanácsa, szinte az egész falu apraja-nagyja a családjához tartozott. Munkatársai Bernásnak szólították. Önkormányzati településfejlesztő munkája során mindig azon gondolkodott, gondolkodtunk, mit kellene fejleszteni a településen és most 2011-ben is betegsége alatt az új pályázati lehetőségek érdekelték. Mindent tudott a településről és az emberekről.


Dolgozott, tevékenykedett, amíg a betegség el nem érte. A sors kegyetlensége, hogy aki mások egészségéért oly sokat tett, most ő várta a segítséget gyógyulása érdekében. Hajthatatlan optimizmusa ekkor is megvolt. Bízott és remélt, de sajnos a halál elszólította őt.

2011. szeptember 27-én kísértük őt utolsó útjára.

A polgármester Úr gyászbeszédében a következő szavakkal búcsúzott:
"Beruska ha tehetné, talán ezekkel a szavakkal búcsúzna a jelenlévőktől.
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, Ti pedig Ti. Akármit is jelentettünk egymásnak, egymás életében ez mit sem változott. Nevezzetek csak nyugodtan a megszokott nevemen. Beszéljetek velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltetek. Ne változtassatok hangszíneteken. Nevessetek ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Mosolyogjatok, gondoljatok rám, emlegessétek fel a nevem, nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt. Nem szakadt meg a folytonosság. Az hogy nem láttok, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolnotok. Itt vagyok mellettetek egészen közel. Nincs semmi baj.
A halál nem fáj, csak az élet kínozza meg az embert."

Nyugodjék békében!

<< vissza

 
 
UniWeb Bt.