Tisztelt olvasók!
Mikor ezt a cikket érlelgetem magamban, igazi locspocsos téli idõ van, szóval nem kimondottan horgász szezon, de a múlt hét végén volt egy kis napfény, így ezt az idõt egy tájékozódó horgászatra fel lehetett használni. Igaz halat nem láttunk, csak amit a horogra tûztünk, de a folyó közelsége és a rengeteg vadkacsa a vízen és egy kis közösségi élcelõdés, na és a bot fogása a sok téli nap után egész jól esett.
Hogy mit is lehet ilyenkor tenni amikor nincs horgászat, de a hiányát érzi az ember? Tervezni, hogy milyen szerelékkel szeretnénk indítani a szezont, milyen csalik, orsók, zsinórok lesznek az elsõk, és ha van egy kis rávaló, akkor mit kell pótolni. Igaz ez nem horgászat, de majdnem.
Ja, és ki ne hagyjam a virtuális horgászatot, amikor a neten különbözõ új csalikat, módszereket, eszközöket lehet felfedezni a különbözõ horgász portálokon szörfözés közben. Szóval készülõdik a horgász.
Már ívási szezonja van a menyhalnak,a menyhalak, Lota Cuv., nemzetsége az édesvizekben egyedül képviseli a tõkehal-féléket. Nyúlánk testüket igen apró pikkelyek borítják. Két hátúszójuk van; a farokúszó külön áll. Állkapcsukat és ekecsontjukat kefefogazat nõtte be. A szájpadláscsontok fogatlanok. Egy bajuszszáluk van. A menyhalak nemzetségébe egyetlen faj tartozik, az azonban igen elterjedt. népies nevei Herman Ottó szerint a következõk: kutyahal, méhal, ményhal, nagyagyú hal, törzsökhal. Feje lapos, törzse megnyúlt, halpénzei aprók, farka oldalról összenyomott. Két hátúszója közül a második igen hosszú; az alsóúszó valamivel rövidebb; farokúszója lekerekített vagy hosszú. Bajuszszála hosszú, az elülsõ orrlyukak elõtt 1-1 szalag alakú bajuszszála is van. Fogai az állkapocs szélén egy sorban állnak. A menyhal háta, oldala és úszói világos vagy sötét olajzöldek, gyakran feketésbarna, felhõs márványfoltokkal tarkítva; torka és hasúszója fehéres. Színe a korral változik. Az idõsebbek mindig világosabbak.
Életmódjáról Herman Ottó a következõket mondja: "A tarka menyhal a lesõrablók közé tartozik." Az uszadéktõkéket, a gyökérzetet, a padmalyokat és a part lyukait választja tanyájául, különösen, ha ezek mély, örvénylõ vizekben találhatók; falánk rabló, mely a halivadékban nagy kárt tesz s ahol tömegesen megjelenik, egész patakokat kipusztít. Jóllakva, amidõn elõretolt hasa felpuffad.
A tarka menyhal ívási ideje gyanánt többnyire decembert, vagy pedig a novembertõl márciusig terjedõ idõszakot jelölik meg, tehát a hely földrajzi fekvése szerint más évszakra esik. A menyhal, amely egyébként magános állat, az ívási idõszakban nagy csapatokba gyülekezik össze, amelyek gyakran száz fõt is számlálnak. Az ívó menyhalak olyan gomolyagokban nyüzsögnek és kavarognak, mint az angolnák vagy a kígyók.
És miért is érdemes ezt a halat horgászni? Húsának íze ebbõl kifolyólag olajos, karakteres, szálkamentes ezért népszerû az ínyencek körében a kisütött változata.
Májának jótékony hatásairól pedig legendák terjengnek: a belõle készült olaj állítólag a szembetegségek - elsõsorban a hályog - gyógyszere. Szóval hideg idõ ellenére ne hagyjuk ki a szezont.
Egy kis humor a végére:
Arisztid horgászik. Odamegy hozzá Tasziló:
- Mondd kérlek, nem fáj annak a halnak, hogy egy hegyes horoggal kiráncigálod a vízbõl?
- Hogy fájna? Nem látod, hogy örül?
- Örül? Hát ezt mibõl gondolod?
- Hogyhogy mibõl? Nem látod, hogy még a farkát is csóválja?
Hazaérkezik a horgász a vízpartról, elsõ dolga elõkotorni a hátizsákból az éppen csak harminccentis pontyocskát. Magához ölelve viszi a fürdõszobába, cipõit lerúgja és ráál a mérlegre. Kimeredt szemmel nézi a mutatót és szinte magának suttogja:
- Te jó isten!... Ez több, mint nyolcvan kiló!
Kovács Attila