Tisztelt olvasók!
A múltkori megjelenéskor még éppen csak belekaptunk az õszbe, de az iskolaév kezdetével elvonul a vízpartról a nyári tömeg, és sok horgász számára ekkor kezdõdik az igazi szezon. A lassan hûlõ vízben a halak még jól esznek, sõt vannak halfajok, amelyek fõ szezonja is erre az idõszakra tehetõ. Az elõzõ számban mindenkinek a figyelmébe ajánlottam a csukát.
Volt szerencsém pár horgásztársammal kipróbálni a Nyugati fõcsatorna tározóján, amit egy ideig emlegetünk majd, mert fogtunk is halat és a víz is gyönyörû volt. Mindenkinek csak ajánlani tudom ez a helyet, ami nádfallal körbenõtt. A Tiszán a mostani, viszonylag hideg esõs idõben a vízállás a vártnál alacsonyabb, legalábbis október végén általában megkezdõdik a tározó téli üzemvízszintjének a beállítása, a vízeresztés. Az elfogyó víz a halakat a mélyebb részek felé tereli, a csukák a régi holtágak medrében verõdnek össze, a süllõk és a pontyok jelentõs része kivonul a Tiszára. A balin elsõk között érzi meg az apadást és szintén a Tisza vizében keres menedéket, illetve ha kellõképpen lehûl a víz érdemes keresni a kecsegét és a menyhalat.
Egy kicsit részletezném a kecsegével való próbálkozás lehetõségeit. Örökérvényû szabályt nem lehet felállítani, ahol a kecsege nagyszámban fordul elõ, ott a nap bármely szakában számíthatunk kapására. A legtöbb kecsegét azonban az esti, illetve az éjszakai órák adhatják télen a legmélyebb részekre vonulnak a nyugalmi idõszak végéig.
A legelterjedtebb módszer a kecsegehorgászatban a fenekezés, amely lehet végólmos oldalellökés szerelék, illetve csúszó ólmos szerelék. Úszós szerelékre ritkán kap, inkább csak akkor amikor a horgot a fenék felett úsztatjuk. A bot 2,40-2,70 m hosszú 25-50 g dobósúlyú legyen, mindenképpen érzékeny spiccû, de ugyanakkor gerinces legyen, a kapás megfelelõ érzékelése, illetve a bevágás erõssége miatt. Az orsó középkategóriájú, megfelelõ fékrendszerrel ellátott kell, hogy legyen. A zsinór vastagsága ne haladja meg a 30-as méretet. A horgok közül a hosszúszárú, vékonyhúsúak a legmegfelelõbbek, érdemes alkalmazni a karbon horgokat, mivel ezeknek a hegyét tûhegyesre élezik. Az ólom erõs sodrásban való horgászatnál kanál formájú, csendesebb limányos vízrészeken lapos lesarkított tégla alakú legyen.
A kecsege táplálkozását tekintve apró állatevõ, a vízben élõ férgeket lárvákat eszi. Fõ táplálékát képezi a mederben élõ tiszavirág lárvája. Az 1990-es évek elején védetté nyilvánították a kérész minden élõ formáját, így tilos a vele való horgászat. Szerény véleményem szerint nem a horgászok okozzák a károkat a tiszavirág állományában, hanem a környezetszennyezés. A legelterjedtebb csali a vörös trágyagiliszta. Ha hideg is van, kitartás, mert ez a hal igazi gasztronómiai csemege, érdemes idõt rászánni még dideregve is. Egy pici vidámság a végén.:
Egy férfi kétségbeesetten rohangál a folyóparton. Meglát egy horgászt.
- Mondja uram, nem látta erre a feleségemet?
- Hogy nézett ki?
- Szõke, rövid szoknyában, piros blúzban.
- Igen? Alig néhány perce láttam...
A férj megkönnyebbülten felsóhajt.
- Jó, akkor még nem lehet messze.
- Szerintem sem - feleli a horgász - most nagyon gyenge a víz sodra.
A szõke nõ és a barátja elmegy horgászni. Bérelnek horgászfelszerelést, egy motorcsónakot, kiváltják a napijegyet. Egész nap ülnek a csónakban, de összesen egy kis keszeget sikerül fogniuk. Megszólal a barát:
- A francba, ez a nyamvadt kis keszeg 20 000 forintunkba került!
Mire a barátnõ:
- Jujj, akkor még jó, hogy csak egyet fogtunk belõle!