Családi nap Tiszagyulaházán
Ennek a napnak a megszervezése azt is mondhatnánk, hogy már az elmúlt évben megkezdõdött, ugyanis egy éve annak, hogy sikerült megvalósítanunk a helyi plébánia felújítását. Kevés lelket számláló közösség révén, sokféle akadályon küzdöttük át magunkat mire elmondhattuk, hogy elkészültek a szükséges munkák, de a legnehezebb próbatétel még elõttünk állt és áll, hiszen a megújult üres falakat emberek által alkotott közösséggel kell megtöltenünk.
Ezt a feladatot már nem bízhattuk külsõ vállalkozókra, ez a feladat ránk várt és vár! Felkerestük azokat a családokat, akik Egyházközségünkhöz tartoznak, és 2009. augusztus 1-én, egy közös délutánra hívtuk õket. A programok összeállításánál igyekeztünk kicsiknek és nagyoknak egyaránt a kedvében járni.
Úgy gondoltuk, hogy a családias hangulat egyik kezdõ lépése, ha együtt körbeüljük az asztalt, így a találkozót fõzéssel indítottuk el. Akik korábban jöttek, azoknak még jutott bõven az elõkészületi munkákból, a késõbb jövõk jobban jártak, mert már csak a megfelelõ ízekre kellett koncentrálniuk. Amíg mi azon tanakodtunk, hogy meddig fõzzük még az ételt, addig a gyerekek arcfestésen és quvadozáson vehettek részt. Késõbb már mi is szívesen vegyültünk el a gyerekek között, hiszen még egyéb sport és játék várt ránk. Mire elkészült a vacsora a vendégeink is megérkeztek, igazi meglepetésként hatott (fõleg a szomszédok körében), amikor megállt a plébániánk elõtt a tûzoltókocsi. Nekik köszönhetõen közelebbrõl is megismerkedhettünk a tûzoltóság munkájával és felszereltségével. Az estét tábortûzzel folytattuk, ami még táncházra és további beszélgetésekre adott lehetõséget.
Hálásan köszönjük azoknak a munkáját, akik részvételükkel és segítségükkel hozzájárultak ennek a napnak a teljességéhez!
Ezen a napon megtapasztaltuk, hogy az embernek mennyire szüksége van a közösségre. Az ember igazán közösségben tud ember maradni, mert úgy tudunk teljesebb életet élni, ha örömeinket és bánatunkat meg tudjuk másokkal osztani. Közösségben lenni másokkal azt is jelenti, hogy legyõzöm saját önzésemet és képes leszek meglátnia a másikban a jót, és ez által megtanulom elfogadni és befogadni embertársaimat.
Ez a nap mindannyiunknak feladatot is adott egyben, hiszen minden keresztény arra kapott küldetést, hogy Jézus szeretetébõl erõt merítõ kapcsolatokat és ez által közösségeket hozzon létre!
Székely Pálné
