Tisztelt olvasók!
Az elmúlt hónapban ismét bejött, amit eddig is hangsúlyoztam, a természet rendje nem a rendes kerékvágásban megy. Két hónapnyi szárazság után medárdi vízözön, igaz a mi kis régiónk még eddig csak vizet kapott, de hol van még a nyár vége.
A Tiszán a kérészrepülés három hétig elnyúlt, mert volt egy kicsi repülés, majd szinte olyan hideg napok következtek, hogy majdnem teljesen leállt a repülés, majd két nap múlva özön. Igaz, aki ezt az utolsó napot látta, tudhatja mennyi hal szereti a kérészt. Beindult a zabálás, szó szerint, és leszögezhetõ, van még hal a Tiszában.
A Sajón szinte ugyanez a diagnózis, bár a halfogás az idõjárás függvényében ingadozó, a gyümölcs (eper) kedvelõ halak szinte minden nap foghatóak voltak. Volt egy igazi meglepetéshal domolykózás közben, egy torpedó akadt a horgomra, igaz hállistenek nem igazi, hanem egy 8,40 kg-os amur személyében, ami igazán jó móka volt.
Sokan panaszkodnak, hogy nincs pénzük az üdülésre, szeretném ezeknek az embereknek elmondani, hogy itt élünk a Tisza mellett, ahova sokan vágynak. Vannak olyan területek a Tisza parton ahol nem csak horgászoknak van hely, hanem a pihenni vágyóknak is, egy jó bográcsolásra vagy egy jó fürdésre. Igaz ez utóbbit egy kicsit félve írom, mivel az aranypartot tudnám ajánlani, de csak azoknak a felnõtteknek, akik érzik hol a határ, ugyanis a Tisza medre kiszámíthatatlan mélységû, csak az azt ismerõ bízhat egy kicsit benne. Félre értés ne essék senki kedvét nem akarom elvenni egy felhõtlen lubickolástól, de csak az merészkedjen a vízbe, aki tud úszni. Tehát ha idõ van, hely is van, ahol kikapcsolódjon felnõtt és gyerek, a gyerekek szempontjából higgyék el majdnem mindegy, hogy hol, csak együtt legyen a család és legyenek közös élmények. És legalább azt a területet ismerjük meg elõször, ahol élünk.
De visszatérve a horgász vizekhez van több horgász ismerõsöm is, akik azt erõsítik meg, hogy a tõlünk nem mesze lévõ melegvíz kifolyó környékén nem mindennapi pontyokat fognak, igaz az is, hogy ide türelem, helyismeret is szükséges, hogy sikeresek tudjunk lenni. De ha ehhez az párosul, hogy tíz kiló körüli pontyot visz haza az ember, azt hiszem ez megéri. Igaz hogy kisebb pontyokat a szorosabban vett mi területünkön is horogra lehet csalni, na de mivel? A pontyot növényevõnek mondjuk, de ez természetesen így nem teljesen igaz, mivel a nyár közepén járunk, õkegyelme igen jelentõs részben fogyaszt különbözõ rákokat, kerekesférgeket, vízi bolhát, szúnyoglárvákat, kérész lárvákat is. Ezzel szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha pontyot szeretnénk fogni, nem biztos hogy kukoricát kell föltenni a horogra, egy pici személyes élmény volt valamikor a régi rendszerben, a TSZ tóban Újtikoson szép számban volt hal a tóban, de nem evett, s egyszer olvastam egy régi újságban, hogy valaki karácsonyfa dísszel fogott pontyot (karácsonyfa dísz az a csillogó boa). Nem biztos, hogy van sok pénze a kedves horgásznak a legújabb csalikra, ezért minden meggyõzõdésem ellenére ezt a csalit én is feltettem, és láss csodát fogtam egy pontyot. De azóta se próbáltam... Vagy itt van a krumpli, hisz már régen is fogták vele szebbnél-szebb halakat. Potom pénzért beszerezhetõ, s emellett pedig igen fogós! Ha megfelelõ módon van elkészítve, közelébe érhet a jobb bojliknak is, ha pedig még meg is ízesítjük, az könnyen a siker útjára vihet bennünket. A végén egy poén:
Két horgász ül a vízparton. Az egyiknek a fél arca be van dagadva, a másiknak mind a két oldala dagadt.
A féloldalasan dagadt odaszól a másikhoz:
- Magának is fáj a foga?
- Nem. Csak nem szeretem, ha a kukacok szétmásznak.
Kovács Attila