Tisztelt Olvasók!
Az idõjárás most egy kicsit kedvez a horgászoknak, mivel még mindig található nyitott víztükör, tehát nincs befagyva a királyér és a körülöttünk levõ folyó és csatornák, amik remek lehetõséget kínálnak a kellemes idõtöltésre, igaz, jobbára csak rabló halakra. De! Az elmúlt cikkekben talán keveset szerepelt az egyik téli halunk, a márna, ami itt a mi tiszai szakaszunkon is megtalálható. Ha tudjuk, hol keressük, az már fél siker. A homokos, kavicsos, agyagos, márgás mederrészeken érzi jól magát. A sodorvonaltól a szakadt partoldal felé esõ részeken a burványló szakaszon van elemében, ott, ahol a folyó lerakja hordalékát. Az itt keletkezõ hordalékkúpok az õ éléskamrái. Kedveli a hirtelen mélyülõ medereséseket is, kõ- és tuskóakadályok mögötti limányokat, a szennyvízbefolyók környékét, az erõmûvek zúgói alatti medencéket. A közelünkben mindez megtalálható. Köves medertörések, és amit szeret ez a hal megtalálható a zsiliptõl lefelé, igaz hogy a pecás dolgát megnehezítik a kövek, de azt hiszem egy kis technikával minimálisra csökkenthetõ a szakítások száma.
A márna a vízoszlop teljes magasságát bejárja. Ilyenkor ugrásaival hívja fel magára a figyelmet. A "specialisták" szerint a legjobb márnás idõszak a szeptember-október. Ilyenkor már bandákba tömörülve keresgél, és ha mi is rátalálunk, felejthetetlen élményben lehet részünk. Horgászata során néhány dologra nem árt odafigyelni. Hiába nagy haspók, mégis félénknek mondható. Többen is megfigyelték, hogy ott, ahol fenekezõ szerszámmal többet is partra segítettek, az etetõgombócok zajos bedobását követõen odébbállt. Sokak szerint nála az egyszeri, bõkezû etetés a célravezetõ, majd ezt követõen csak 2-3 óra elteltével szabad pótolni a hiányt. Etetõanyag tekintetében elég fura az ízlése. Minél "büdösebb", annál jobb. A pálpusztai sajttal illatosított kaja a kedvence, amit bõséges fullasztott-forrázott csonti, darabolt giliszta tesz tartalmassá. Csaliként giliszta, csonti, nadály, pióca, sajtkocka (fõleg a pálpusztaiból gyúrt rettenetes galacsin) és apró babahal jöhet szóba. Szép kis menüsor.
A lehetséges módszerek a következõk: végólmos fenekezés, csúszó ólmos fenekezés (keményebb feeder, vagy fenekezõ bottal), úszózás rakóssal, bolognaival, görgetõ horgászat. Remélem felkeltettem érdeklõdésüket ez iránt a hal iránt, mivel aki egyszer fogott egy méretes halat, az nem felejti, ugyanis rettenetesen jól küzd a horgon. Az utolsó pillanatokig számíthatunk cseles mozgására. Mikorra ez a cikk megjelenik már nagyon közel járunk az ünnepekhez, ezért mindenkinek békés boldog ünnepeket kívánok. A végére pedig humor:
* * * * *
A rendõr elmegy egy sötét téli estén horgászni. Kimegy a jégre, léket vág, és elkezdi lógatni a csalit. Pár perc múlva egy öblös hangot hall:
- Rendõr, te itt ma nem fogsz semmit sem!
Emberünk körülnéz, de nem lát senkit, pecázik tovább. 2 perc múlva:
- Rendõr hagyd abba a horgászatot, itt nem fogsz halat! A rendõr ismét körülnéz, de senkit nem lát, horgászik tovább. 2 perc múlva vakító világosság lesz, újból dörgõ hang:
- Rendõr, itt nincs kapás!
A rendõr megrémülve kérdezi:
- Ó, Uram, te szólsz hozzám?
- Nem, én csak a jégpálya hangosbemondója vagyok!!
A szõke nõ horgászik. Kifog egy aranyhalat.
- Ha visszaengedsz, telesítem egy kívánságod.
A szõke nõ gondolkozik... legyen 180-as az IQ-m!
Aranyhal: hm... Egyszer úgy is meg kell halnom...
Kovács Attila