Tisztelt olvasók!
Elérkezett az az idõ, amikor egyre kevesebb horgász merészkedik a vizek partjaira. A kitartás meghozza a gyümölcsét, mondaná egy tibeti bölcs, de félre téve a tréfát igaz, hogy az idõ kicsit fázós, de állítom, hogy a megfelelõ helyen keresgélve szép halak várnak a horgászra.
A következõket tanácsolnám: horgásszunk a Tiszán kishallal vagy halszelettel süllõre, és így, hogy a víz hõfoka 10 C környékén van, érdemes keresni a csukát, kecsegét, márnát, és nem utolsó sorban menyhalat. Az elmúlt héten két horgásztársnál is jelentkezet a menyhal.
Itt az idõ azon kishalak begyûjtésének, amik késõbb fõszereplõi lesznek õszi, téli kalandozásainknak. Milyen halfajokat és menyit tegyünk el? És az eltett halakat hogyan tároljuk? A rabló komák más-más csalihalat kedvelnek, a csuka inkább a nagyobb tenyérnyi keszegeket (vörösszárnyú keszeg) illetve a kárászt kedveli, de megjegyzem, hogy a kárászt megfelelõen kell tálalni. Mire gondolok? A kárászunk szeret megpihenni a fenéken vagy bármilyen búvóhelyen, ha elér az ereszték, kihasználja. Tehát a kárász magasan tálalva a jó. A süllõk kedvence a szivárványos ökle. Hát neki lehet a kedvence, de nekünk sajna nem, mert védett halfaj, de régebben ez volt a fõ csalétek. A következõ a sorban a küsz, ami viszont a víz oxigén tartalmára igényes, tehát tárolni levegõztetõ nélkül körülményes, igaz én a levegõztetõt minden csalihal tartásához ajánlanám, mivel a betárolt halak jóval fittebbek és hamarabb észreveszik a rablók. A menyusnak szinte mindegy, hogy milyen fajta haldarabot kínálunk, itt inkább javasolnám a fél hüvelykujj nagyságút, mivel ha kisebb szeletet vágunk, akkor jön az apraja, ami állandóan rázza a bot végét.
Miben tároljuk a csalihalat? Én egy mûanyaghordóra szavaznák, amit olyan helyen kell beállítani, ahol nem fagy be, de nem is meleg, mert a meleg egykettõre ledögleszti a jószágainkat. Megfelelõ hõmérsékleten tartva a halakat etetni sem kell.
A rablózásra alkalmas itt a környékünkön a Tisza, Sajó, Nyugati csatorna, és a Királyér, az elõzõek folyó vizek az utóbbi pedig, szinte állóvíz. Ez a különbség igencsak eltérõ felszerelést igényel. A folyóvízen, jó nagy súly a pontos megállításhoz és viszonylag hosszú ereszték. A Királyérhez úszós készséget ajánlanák, amit ki kell könnyíteni, van, aki szereti a fenékhez rögzíteni a cájgot, én azt javasolnám, hogy engedjék járkálni a csalihalat, mivel így nagyobb területet jár be és könnyebben lehet horogra csalni a támadót A csalihalat vízközt tartsuk, illetve az sem baj, ha a felszínen egyszer egyszer pancsol, mert ez igencsak figyelemfelkeltõ. Igaz ez ugyan munkásabb, mert figyelni kell, hogy a vízközt levõ akadókat el ne érje a csalihal.
Mûcsalik bevetésével a folyókon mindenképpen ajánlott a csónak, mivel a rejtekadó bokrok alján másképp nagyon nehéz keresgélni, illetve nem kifizetõdõ, mivel sok mûcsali bánja. A Királyéren a partokon ki-ki vérmérséklete szerint eldöntheti, hogy milyen hosszan felfogva keresi a csukát. A lassúvízen ajánlanám a fogóvillantókat különbözõ méretben és színben, (a csuka színe piros, ezt tartsuk szem elõtt) illetve a támolygó villantót, ajánlom a könnyû darabokat, mivel ezeknek szép lassú fel-fel villanó fénye igen csalogató. Sok szerencsét mindenkinek! Most pedig egy kis humor:
A horgász kifog egy aranyhalat. A halacska kérlelni kezdi:
- Dobj vissza és lehet három kívánságod!
- Rendben, szeretnék egy Mercedest!
- Tessék! És milyen hitelt szeretnél hozzá?
A horgász elgondolkodva nézi a halat.
- És te min szeretnél sülni zsíron vagy olajon?
Az amatõr horgászt megkérdik, fogott-e már életében valamit. Így felel:
- Még nem, de ennek a tónak az összes halát úgy megszelídítettem már, hogy mind a horgomról eszik.
Kovács Attila