Tiszagyulaháza, Kossuth utca 73.

+36 52/391-990

ÜDVÖZÖLJÜK

TISZAGYULAHÁZA

HONLAPJÁN

KELLEMES BÖNGÉSZÉST!

Tisztelt olvasók!


Egy hónappal közelebb vagyunk a tavaszhoz, és remélhetõleg a meleghez is. Az elmúlt számokban szó volt már halakról, módszerekrõl, idõjárásról. De a múltról még nem, hogy is alakult a Tisza ezen része, ami a mi kis falunkhoz köthetõ.

Amint önök is tudják hajdanán másképp nézett ki, ma a mi Tiszánkra rá sem lehet ismerni, mivel 1930-as évek elõtt igencsak kanyarokban bõvelkedett, illetve áradások idején hatalmas területeket öntött el. Ekkor Európa egyik halban leggazdagabb folyója volt a Tisza. Ezt a halbõséget kicseréltük a terület nyerésre, mert amikor a Tisza folyót kiegyenesítették, beszorították a gátak közé.

A folyó élõvilága elvesztette azokat a területeket, ahol a szaporodás történt. A mi Tisza szakaszainkra is ez a jellemzõ. Mert a mi oldalunk azon szakaszokhoz tartozik, ahol a Tisza ártere a legszûkebb. Míg náluk 300-500 m, máshol 1,5-2 km és ezen a szélesebb területeken vannak olyan lapályok és tavak, ahol az áradás mindig felpezsdüléssel jár, azaz a lerakott ikra itt életben marad és kifejlõdhet. Ez velünk szemben a szederkényi oldalon jól látható.

Az újbóli kiöntésnél a halak szabadon vissza tudnak a folyóba vándorolni, illetve a kis tavakban, kubikokban maradnak. A mi oldalunkon is a 70-es évekig jellemzõ volt a kubikok, és akik akkor már járták a vidéket, tudták, hogy amikor a víz visszahúzódott és már a víz is lement olyan mértékig, hogy húzóhálót vagy tapogatót be lehetett vetni, a faluból is sokan kijártak hogy a kubikban maradt halat a fazékba rakják. Azt hiszem, aki akkor ezt átélte, az adrenalin még most is elönti.

S hogy miért is hozakodok elõ ezekkel? A helyismeret a mai napig jó, na nem azért, hogy húzóhálóval vágjunk rendet a halak közt, hanem azért, mert aki ismeri a haljárást, az eredményesebben horgászhat.

A környéken két olyan hely van, ahol a Tisza viszonylag könnyebben kijöhet, ez nem más, mint a zsilip, (ha azt helyesen üzemeltetik) a másik a gátõrháztól 600 m-re egy beömlõ, ahol megfelelõ magasság esetén a  hal ívni is tud, vagy melegebb idõ esetén a táplálékért jön ide. Az elmúlt években volt olyan kiöntés, ami az embereknek nem igazán tetszett, mert olyan hosszan és magasságban volt a víz, hogy a halak ivási ideje beleesett, és a kikelt ikrák illetve ivadék visszatudott jutni a folyóba.

Három éve eszméletlen mennyiségben jelentkezett a csuka ivadék, a zsilipnél kis visszamaradt pocsolyába húsz kis ivadék csukát szedtem össze, majd vissza a folyóba. Ezek a helyek késõbb, már amikor a víz visszahúzódik, nagyobb halmegtartó erõvel bírnak, mivel az ivadék a környéken marad, ami a rablóhalakat megtartja, illetve a befolyó vízben a planktonok nagyszáma miatt a többi halat is marasztalja.

* * * * *

A horgász kifog egy aranyhalat. A halacska kérlelni kezdi:
- Dobj vissza és lehet három kívánságod!
- Rendben, szeretnék egy Mercedest!
- Tessék! És milyen hitelt szeretnél hozzá?
A horgász elgondolkodva nézi a halat.
- És te min szeretnél sülni zsíron vagy olajon?

* * * * *

- Nézd meg, édesem, ezeket a remek halakat!
- Csak ne akarj becsapni! A szomszédasszony látta, hogy a halkereskedõnél jártál.
- Ott bizony. Olyan sokat fogtam, hogy kénytelen voltam a felesleget eladni.

* * * * *

Attól tartok, önnek büntetést kell fizetni azért a sügérért, amit kifogott - mondja a horgásznak a halõr. - Ennek a halnak a fogási ideje már lejárt.
- De hát eszem ágában sem volt kifogni, felügyelõ úr. A dolog úgy áll, hogy ez a gaz hal állandóan leráncigálta a horgomról a csalit. Ezért elhatároztam, inkább kihúzom a gazfickót, hadd úszkáljon addig a vödrömben, amíg befejezem a horgászást.
 

Kovács Attila

<< vissza